A zsoltárok könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Miktám, Dávidtól. Óvj meg engem, Uram, mert tebenned van reményem!	1 A mi-voix. De David. Garde-moi, ô Dieu, mon refuge est en toi.
2 Mondom az Úrnak: »Te vagy az én Istenem, nagyobb javam nincsen nálad.«	2 J'ai dit à Yahvé: C'est toi mon Seigneur, mon bonheur n'est en aucun
3 A szentekben, a jeles férfiakban, akik a földön vannak, bennük van minden gyönyörűségem.	3 de ces démons de la terre. Ceux-là en imposent à tous ceux qui les aiment,
4 Sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak. Nem veszek részt véres áldozataikban, nevüket sem veszem ajkamra.	4 leurs idoles foisonnent, on court à leur suite. Verser leurs libations de sang? Jamais! Faire monterleurs noms sur mes lèvres? Jamais!
5 Az Úr az én örökségem és kelyhem osztályrésze: te adod vissza örökségemet.	5 Yahvé, ma part d'héritage et ma coupe, c'est toi qui garantis mon lot;
6 A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem, valóban pompás nekem az én örökségem.	6 le cordeau me marque un enclos de délices, et l'héritage est pour moi magnifique.
7 Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.	7 Je bénis Yahvé qui s'est fait mon conseil, et même la nuit, mon coeur m'instruit.
8 Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.	8 J'ai mis Yahvé devant moi sans relâche; puisqu'il est à ma droite, je ne bronche pas.
9 Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen:	9 Aussi, mon coeur exulte, mes entrailles jubilent, et ma chair reposera en sûreté;
10 Mert nem hagyod az alvilágban lelkemet, s nem engeded, hogy szented romlást lásson.	10 car tu ne peux abandonner mon âme au shéol, tu ne peux laisser ton ami voir la fosse.
11 Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké.	11 Tu m'apprendras le chemin de vie, devant ta face, plénitude de joie, en ta droite, délices éternelles.