A zsoltárok könyve 142

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.	1 Maskil. Di Davide. Quando era nella caverna. Preghiera.
2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.	2 Con la mia voce grido al Signore,con la mia voce supplico il Signore;
3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.	3 davanti a lui sfogo il mio lamento,davanti a lui espongo la mia angoscia,
4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.	4 mentre il mio spirito viene meno.Tu conosci la mia via:nel sentiero dove camminomi hanno teso un laccio.
5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.	5 Guarda a destra e vedi:nessuno mi riconosce.Non c’è per me via di scampo,nessuno ha cura della mia vita.
6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.	6 Io grido a te, Signore!Dico: «Sei tu il mio rifugio,sei tu la mia eredità nella terra dei viventi».
7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.	7 Ascolta la mia supplicaperché sono così misero!Liberami dai miei persecutoriperché sono più forti di me.
8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«	8 Fa’ uscire dal carcere la mia vita,perché io renda grazie al tuo nome;i giusti mi faranno coronaquando tu mi avrai colmato di beni.