A zsoltárok könyve 142

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.	1 'Maskil. Di Davide, quando era nella caverna. Preghiera.'
2 Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.	2 Con la mia voce al Signore grido aiuto, con la mia voce supplico il Signore;
3 Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.	3 davanti a lui effondo il mio lamento, al tuo cospetto sfogo la mia angoscia.
4 Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.	4 Mentre il mio spirito vien meno, tu conosci la mia via. Nel sentiero dove cammino mi hanno teso un laccio.
5 Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.	5 Guarda a destra e vedi: nessuno mi riconosce. Non c'è per me via di scampo, nessuno ha cura della mia vita.
6 Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: »Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.	6 Io grido a te, Signore; dico: Sei tu il mio rifugio, sei tu la mia sorte nella terra dei viventi.
7 Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.	7 Ascolta la mia supplica: ho toccato il fondo dell'angoscia. Salvami dai miei persecutori perché sono di me più forti.
8 Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; Körülvesznek majd az igazak, Amikor jót teszel velem.«	8 Strappa dal carcere la mia vita, perché io renda grazie al tuo nome: i giusti mi faranno corona quando mi concederai la tua grazia.