Jób könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.	1 Ab Omnipotente non sunt abscondita tempora : qui autem noverunt eum, ignorant dies illius.
2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;	2 Alii terminos transtulerunt ; diripuerunt greges, et paverunt eos.
3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,	3 Asinum pupillorum abegerunt, et abstulerunt pro pignore bovem viduæ.
4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.	4 Subverterunt pauperum viam, et oppresserunt pariter mansuetos terræ.
5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,	5 Alii quasi onagri in deserto egrediuntur ad opus suum : vigilantes ad prædam, præparant panem liberis.
6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,	6 Agrum non suum demetunt, et vineam ejus, quem vi oppresserint, vindemiant.
7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.	7 Nudos dimittunt homines, indumenta tollentes, quibus non est operimentum in frigore :
8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.	8 quos imbres montium rigant, et non habentes velamen, amplexantur lapides.
9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.	9 Vim fecerunt deprædantes pupillos, et vulgum pauperem spoliaverunt.
10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,	10 Nudis et incedentibus absque vestitu, et esurientibus tulerunt spicas.
11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,	11 Inter acervos eorum meridiati sunt, qui calcatis torcularibus sitiunt.
12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.	12 De civitatibus fecerunt viros gemere, et anima vulneratorum clamavit : et Deus inultum abire non patitur.
13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:	13 Ipsi fuerunt rebelles lumini : nescierunt vias ejus, nec reversi sunt per semitas ejus.
14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.	14 Mane primo consurgit homicida ; interficit egenum et pauperem : per noctem vero erit quasi fur.
15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’	15 Oculus adulteri observat caliginem, dicens : Non me videbit oculus : et operiet vultum suum.
16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.	16 Perfodit in tenebris domos, sicut in die condixerant sibi, et ignoraverunt lucem.
17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.	17 Si subito apparuerit aurora, arbitrantur umbram mortis : et sic in tenebris quasi in luce ambulant.
18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.	18 Levis est super faciem aquæ : maledicta sit pars ejus in terra, nec ambulet per viam vinearum.
19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.	19 Ad nimium calorem transeat ab aquis nivium, et usque ad inferos peccatum illius.
20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.	20 Obliviscatur ejus misericordia ; dulcedo illius vermes : non sit in recordatione, sed conteratur quasi lignum infructuosum.
21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.	21 Pavit enim sterilem quæ non parit, et viduæ bene non fecit.
22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.	22 Detraxit fortes in fortitudine sua, et cum steterit, non credet vitæ suæ.
23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.	23 Dedit ei Deus locum pœnitentiæ, et ille abutitur eo in superbiam : oculi autem ejus sunt in viis illius.
24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’	24 Elevati sunt ad modicum, et non subsistent : et humiliabuntur sicut omnia, et auferentur, et sicut summitates spicarum conterentur.
25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«	25 Quod si non est ita, quis me potest arguere esse mentitum, et ponere ante Deum verba mea ?