Jób könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.	1 ¿Por qué Sadday no se reserva tiempos, y los que le conocen no contemplan sus días?
2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;	2 Los malvados remueven los mojones, roban el rebaño y su pastor.
3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,	3 Se llevan el asno de los huérfanos, toman en prenda el buey de la viuda.
4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.	4 Los mendigos tienen que retirarse del camino, a una se ocultan los pobres del país.
5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,	5 Como onagros del desierto salen a su tarea, buscando presa desde el alba, y a la tarde, pan para sus crías.
6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,	6 Cosechan en el campo del inicuo, vendimian la viña del malvado.
7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.	7 Pasan la noche desnudos, sin vestido, sin cobertor contra el frío.
8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.	8 Calados por el turbión de las montañas, faltos de abrigo, se pegan a la roca.
9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.	9 Al huérfano se le arranca del pecho, se toma en prenda al niño del pobre.
10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,	10 Desnudos andan, sin vestido; hambrientos, llevan las gavillas.
11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,	11 Pasan el mediodía entre dos paredes, pisan los lagares y no quitan la sed.
12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.	12 Desde la ciudad gimen los que mueren, el herido de muerte pide auxilio, ¡y Dios sigue sordo a la oración!
13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:	13 Otros hay rebeldes a la luz: no reconocen sus caminos ni frecuentan sus senderos.
14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.	14 Aún no es de día cuando el asesino se levanta para matar al pobre y al menesteroso. Por la noche merodea el ladrón.
15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’	15 El ojo del adúltero el crepúsculo espía: «Ningún ojo - dice - me divisa», y cubre su rostro con un velo.
16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.	16 Las casas perfora en las tinieblas. Durante el día se ocultan los que no quieren conocer la luz.
17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.	17 Para todos ellos la mañana es sombra, porque sufren entonces sus terrores.
18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.	18 No es más que una paja sobre el agua, su hacienda es maldita en el país, nadie toma el camino de su viña.
19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.	19 Como el calor de sequía arrebata el agua de nieve, así el seol al que ha pecado.
20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.	20 El seno que le formó se olvida de él, y su nombre no se recuerda más. Así la iniquidad es desgajada como un árbol.
21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.	21 Maltrataba a la estéril, la que no da a luz, y a la viuda no trataba bien.
22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.	22 Pero Aquel que agarra con su fuerza a los tiranos se levanta, y va el otro no cuenta con la vida.
23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.	23 Le dejaba apoyarse con seguridad, pero sus ojos vigilaban sus caminos.
24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’	24 Se encumbró por un instante, y ya no existe, se abate como el armuelle que se corta, como la cresta de la espiga se amustia.
25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«	25 ¿No es así? ¿quién me puede desmentir y reducir a nada mi palabra?