Jób könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.	1 Times are not hid from the Almighty: but they that know him, know not his days.
2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;	2 Some have removed landmarks, have taken away flocks by force, and fed them.
3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,	3 They have driven away the ass of the fatherless, and have taken away the widow's ox for a pledge.
4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.	4 They have overturned the way of the poor, and have oppressed together the meek of the earth.
5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,	5 Others like wild asses in the desert go forth to their work: by watching for a prey they get bread for their children.
6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,	6 They reap the field that is not their own, and gather the vintage of his vineyard whom by violence they have oppressed.
7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.	7 They send men away naked, taking away their clothes who have no covering in the cold:
8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.	8 Who are wet, with the showers of the mountains, and having no covering embrace the stones.
9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.	9 They have violently robbed the fatherless, and stripped the poor common people.
10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,	10 From the naked and them that go without clothing, and from the hungry they have taken away the ears of corn.
11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,	11 They have taken their rest at noon among the stores of them, who after having trodden the winepresses suffer thirst.
12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.	12 Out of the cities they have made men to groan, and the soul of the wounded hath cried out, and God doth not suffer it to pass unrevenged.
13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:	13 They have been rebellious to the light, they have not known his ways, neither have they returned by his paths.
14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.	14 The murderer riseth at the very break of day, he killeth the needy, and the poor man: but in the night he will be as a thief.
15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’	15 The eye of the adulterer observeth darkness, saying: No eye shall see me: and he will cover his face.
16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.	16 He diggeth through houses in the dark, as in the day they had appointed for themselves, and they have not known the light.
17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.	17 If the morning suddenly appear, it is to them the shadow of death: and they walk in darkness as if it were in light.
18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.	18 He is light upon the face of the water: cursed be his portion on the earth, let him not walk by the way of the vineyards.
19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.	19 Let him pass from the snow waters to excessive heat, and his sin even to hell.
20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.	20 Let mercy forget him: may worms be his sweetness: let him be remembered no more, but be broken in pieces as an unfruitful tree.
21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.	21 For he hath fed the barren that beareth not, and to the widow he hath done no good.
22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.	22 He hath pulled down the strong by his might: and when he standeth up, he shall not trust to his life.
23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.	23 God hath given him place for penance, and he abuseth it unto pride: but his eyes are upon his ways.
24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’	24 They are lifted up for a little while and shall not stand, and shall be brought down as all things, and shall be taken away, and as the tops of the ears of corn they shall be broken.
25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«	25 And if it be not so, who can convince me that I have lied, and set my words before God?