Luke 18

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And he spoke also a parable to them, that we ought always to pray, and not to faint,	1 Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.
2 Saying: There was a judge in a certain city, who feared not God, nor regarded man.	2 Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.
3 And there was a certain widow in that city, and she came to him, saying: Avenge me of my adversary.	3 Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’
4 And he would not for a long time. But afterwards he said within himself: Although I fear not God, nor regard man,	4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok,
5 Yet because this widow is troublesome to me, I will avenge her, lest continually coming she weary me.	5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’«
6 And the Lord said: Hear what the unjust judge saith.	6 Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?
7 And will not God revenge his elect who cry to him day and night: and will he have patience in their regard?	7 Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?
8 I say to you, that he will quickly revenge them. But yet the Son of man, when he cometh, shall he find, think you, faith on earth?	8 Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«
9 And to some who trusted in themselves as just, and despised others, he spoke also this parable:	9 Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:
10 Two men went up into the temple to pray: the one a Pharisee, and the other a publican.	10 »Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
11 The Pharisee standing, prayed thus with himself: O God, I give thee thanks that I am not as the rest of men, extortioners, unjust, adulterers, as also is this publican.	11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.
12 I fast twice in a week: I give tithes of all that I possess.	12 Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’
13 And the publican, standing afar off, would not so much as lift up his eyes towards heaven; but struck his breast, saying: O god, be merciful to me a sinner.	13 A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’
14 I say to you, this man went down into his house justified rather that the other: because every one that exalteth himself, shall be humbled: and he that humbleth himself, shall be exalted.	14 Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«
15 And they brought unto him also infants, that he might touch them. Which when the disciples saw, they rebuked them.	15 Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.
16 But Jesus, calling them together, said: Suffer children to come to me, and forbid them not: for of such is the kingdom of God.	16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
17 Amen, I say to you: Whosoever shall not receive the kingdom of God as a child, shall not enter into it.	17 Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.«
18 And a certain ruler asked him, saying: Good master, what shall I do to possess everlasting life?	18 Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«
19 And Jesus said to him: Why dost thou call me good? None is good but God alone.	19 Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
20 Thou knowest the commandments: Thou shalt not kill: Thou shalt not commit adultery: Thou shalt not steal: Thou shalt not bear false witness: Honour thy father and mother.	20 Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat« .
21 Who said: All these things have I kept from my youth.	21 Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.«
22 Which when Jesus had heard, he said to him: Yet one thing is wanting to thee: sell all whatever thou hast, and give to the poor, and thou shalt have treasure in heaven: and come, follow me.	22 Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!«
23 He having heard these things, became sorrowful; for he was very rich.	23 Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24 And Jesus seeing him become sorrowful, said: How hardly shall they that have riches enter into the kingdom of God.	24 Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!
25 For it is easier for a camel to pass through the eye of a needle, than for a rich man to enter into the kingdom of God.	25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.«
26 And they that heard it, said: Who then can be saved?	26 Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?«
27 He said to them: The things that are impossible with men, are possible with God.	27 Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges« .
28 Then Peter said: Behold, we have left all things, and have followed thee.	28 Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.«
29 Who said to them: Amen, I say to you, there is no man that hath left house, or parents, or brethren, or wife, or children, for the kingdom of God's sake,	29 Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért
30 Who shall not receive much more in this present time, and in the world to come life everlasting.	30 anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«
31 Then Jesus took unto him the twelve, and said to them: Behold, we go up to Jerusalem, and all things shall be accomplished which were written by the prophets concerning the Son of man.	31 Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.
32 For he shall be delivered to the Gentiles, and shall be mocked, and scourged, and spit upon:	32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik;
33 And after they have scourged him, they will put him to death; and the third day he shall rise again.	33 aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.«
34 And they understood none of these things, and this word was hid from them, and they understood not the things that were said.	34 Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.
35 Now it came to pass, when he drew nigh to Jericho, that a certain blind man sat by the way side, begging.	35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.
36 And when he heard the multitude passing by, he asked what this meant.	36 Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.
37 And they told him, that Jesus of Nazareth was passing by.	37 Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.
38 And he cried out, saying: Jesus, son of David, have mercy on me.	38 Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!«
39 And they that went before, rebuked him, that he should hold his peace: but he cried out much more: Son of David, have mercy on me.	39 Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!«
40 And Jesus standing, commanded him to be brought unto him. And when he was come near, he asked him,	40 Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
41 Saying: What wilt thou that I do to thee? But he said: Lord, that I may see.	41 »Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!«
42 And Jesus said to him: Receive thy sight: thy faith hath made thee whole.	42 Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.«
43 And immediately he saw, and followed him, glorifying God. And all the people, when they saw it, gave praise to God.	43 Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.