Job 29

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job also added, taking up his parable, and said:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 Who will grant me, that I might be according to the months past, according to the days in which God kept me?	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 When his lamp shined over my head, and I walked by his light in darkness?	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 As I was in the days of my youth, when God was secretly in my tabernacle?	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 When the Almighty was with me: and my servants round about me?	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 When I washed my feet with butter, and the rock poured me out rivers of oil?	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 When I went out to the gate of the city, and in the street they prepared me a chair?	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 The young men saw me, and hid themselves: and the old men rose up and stood.	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 The princes ceased to speak, and laid the finger on their mouth.	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 The rulers held their peace, and their tongue cleaved to their throat.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 The ear that heard me blessed me, and the eye that saw me gave witness to me:	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 Because I had delivered the poor man that cried out; and the fatherless that had no helper.	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 The blessing of him that was ready to perish came upon me, and I comforted the heart of the widow.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 I was clad with justice: and I clothed myself with my judgment, as with a robe and a diadem.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 I was an eye to the blind, and a foot to the lame.	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 I was the father of the poor: and the cause which I knew not, I searched out most diligently.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 I broke the jaws of the wicked man, and out of his teeth I took away the prey.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 And I said: I shall die in my nest, and as a palm tree shall multiply my days.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 My root is opened beside the waters, and dew shall continue in my harvest.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 My glory shall always be renewed, and my bow in my hand shall be repaired.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 They that heard me, waited for my sentence, and being attentive held their peace at my counsel.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 To my words they durst add nothing, and my speech dropped upon them.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 They waited for me as for rain, and they opened their mouth as for a latter shower.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 If at any time I laughed on them, they believed not, and the light of my countenance fell not on earth.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 If I had a mind to go to them, I sat first, and when I sat as a king, with his army standing about him, yet I was a comforter of them that mourned.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.