| 1 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. |
| 2 Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, |
| 3 szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. |
| 4 Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. |
| 5 Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« |
| 6 Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. |
| 7 Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!« |
| 8 Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.« |
| 9 Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. |
| 10 Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.« |
| 11 Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa. |
| 12 Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. |
| 13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ‘Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!’ |
| 14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ‘Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!’ |
| 15 Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. |
| 16 Jött az első, és azt mondta: ‘Uram, a mínád tíz mínát hozott.’ |
| 17 Erre azt mondta neki: ‘Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.’ |
| 18 Jött a második is, és így szólt: ‘Uram, a mínád öt mínát nyert.’ |
| 19 Ennek is azt mondta: ‘Uralkodj öt város felett.’ |
| 20 Aztán jött a következő, és így szólt: ‘Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, |
| 21 mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.’ |
| 22 Azt mondta neki: ‘A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. |
| 23 Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?’ |
| 24 Majd így szólt az ott állókhoz: ‘Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’ |
| 25 Azok így szóltak: ‘Uram, annak már tíz mínája van.’ |
| 26 Mondom nektek: ‘Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. |
| 27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!’« |
| 28 Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé. |
| 29 Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát |
| 30 ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. |
| 31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’« |
| 32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik. |
| 33 Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?« |
| 34 Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.« |
| 35 És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust. |
| 36 Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat. |
| 37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak. |
| 38 Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!« |
| 39 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!« |
| 40 Ő azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!« |
| 41 Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: |
| 42 »Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. |
| 43 Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. |
| 44 Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.« |
| 45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat. |
| 46 Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek« . |
| 47 Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, |
| 48 de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta. |
