Livro dos Salmos 41

Biblia Maria	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ao mestre de canto. Hino dos filhos de Coré.	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 Como a corça anseia pelas águas vivas, assim minha alma suspira por vós, ó meu Deus.	2 Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr.
3 Minha alma tem sede de Deus, do Deus vivo; quando irei contemplar a face de Deus?	3 Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének.
4 Minhas lágrimas se converteram em alimento dia e noite, enquanto me repetem sem cessar: “Teu Deus, onde está?”.	4 Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik.
5 Lembro-me, e esta recordação me parte a alma, como ia entre a turba, e os conduzia à casa de Deus, entre gritos de júbilo e louvor de uma multidão em festa.	5 Így szóltam: »Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!«
6 Por que te deprimes, ó minha alma, e te inquietas dentro de mim? Espera em Deus, porque ainda hei de louvá-lo:	6 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: »Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?«,
7 ele é minha salvação e meu Deus. Desfalece-me a alma dentro de mim; por isso, penso em vós do longínquo país do Jordão, perto do Hermon e do monte Misar.	7 s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; Szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli.
8 Uma vaga traz outra no fragor das águas revoltas, todos os vagalhões de vossas torrentes passaram sobre mim.	8 Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem.
9 Conceda-me o Senhor de dia a sua graça; e de noite eu cantarei, louvarei ao Deus de minha vida.	9 »Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé.«
10 Digo a Deus: “Ó meu rochedo, por que me esqueceis? Por que ando eu triste, sob a opressão do inimigo?”.	10 Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem.
11 Sinto meus ossos se quebrarem quando, em seus insultos, meus adversários me repetem todos os dias: “Teu Deus, onde está ele?’’.	11 Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik!
12 Por que te deprimes, ó minha alma, e te inquietas dentro de mim? Espera em Deus, porque ainda hei de louvá-lo: ele é minha salvação e meu Deus.	12 Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem.
	13 Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké.
	14 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!