Livro dos Salmos 103

Biblia Maria	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Bendize, ó minha alma, o Senhor! Senhor, meu Deus, vós sois imensamente grande! De majestade e esplendor vos revestis,	1 Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat, s egész bensőm az ő szent nevét.
2 envolvido de luz como de um manto. Vós estendestes o céu qual pavilhão,	2 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el jótéteményeit.
3 acima das águas fixastes vossa morada. De nuvens fazeis vosso carro, andais nas asas do vento;	3 Ő megbocsátja minden gonoszságodat, ő meggyógyítja minden betegségedet;
4 fazeis dos ventos os vossos mensageiros, e dos flamejantes relâmpagos vossos ministros.	4 Ő megóvja életed a pusztulástól, ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.
5 Fundastes a terra em bases sólidas que são eternamente inabaláveis.	5 Ő kielégíti javaival kívánságodat: mint a sasé, visszatér ifjúságod.
6 Vós a tínheis coberto com o manto do oceano, as águas ultrapassavam as montanhas.	6 Igaz dolgokat cselekszik az Úr, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.
7 Mas à vossa ameaça elas se afastaram, ao estrondo de vosso trovão estremeceram.	7 Megismertette Mózessel útjait, Izrael fiaival cselekedeteit.
8 Elevaram-se as montanhas, sulcaram-se os vales nos lugares que vós lhes destinastes.	8 Irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú.
9 Estabelecestes os limites, que elas não hão de ultrapassar, para que não mais tornem a cobrir a terra.	9 Nem tartja meg haragját mindvégig, és nem fenyeget örökké.
10 Mandastes as fontes correr em riachos, que serpeiam por entre os montes.	10 Nem bűneink szerint bánt velünk, és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.
11 Ali vão beber os animais dos campos, neles matam a sede os asnos selvagens.	11 Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.
12 Os pássaros do céu vêm aninhar em suas margens, e cantam entre as folhagens.	12 Amilyen messze van kelet a nyugattól, olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.
13 Do alto de vossas moradas derramais a chuva nas montanhas, do fruto de vossas obras se farta a terra.	13 Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
14 Fazeis brotar a relva para o gado, e plantas úteis ao homem, para que da terra possa extrair o pão	14 Mert ő ismeri létrejöttünket, és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.
15 e o vinho que alegra o coração do homem, o óleo que lhe faz brilhar o rosto e o pão que lhe sustenta as forças.	15 Olyan az ember élete, mint a fűé: kivirul, mint a mező virága,
16 As árvores do Senhor são cheias de seiva, assim como os cedros do Líbano que ele plantou.	16 de ráfúj a szél, és nincs többé, s a helyét sem ismerik.
17 Lá constroem as aves os seus ninhos, nos ciprestes a cegonha tem sua casa.	17 De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit,
18 Os altos montes dão abrigo às cabras, e os rochedos aos arganazes.	18 akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait.
19 Fizestes a lua para indicar os tempos; o sol conhece a hora de se pôr.	19 Az Úr az égben állította fel trónusát, és királysága mindenen uralkodik.
20 Mal estendeis as trevas e já se faz noite, entram a rondar os animais das selvas.	20 Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát, mihelyt parancsának hangját meghalljátok.
21 Rugem os leõezinhos por sua presa, e pedem a Deus o seu sustento.	21 Áldjátok az Urat, seregei mind, szolgái, akik akaratát megteszitek.
22 Mas se retiram ao raiar do sol, e vão se deitar em seus covis.	22 Áldjátok az Urat, művei mind, mindenütt, ahol uralkodik. Áldjad lelkem az Urat!
23 É então que o homem sai para o trabalho, e trabalha sem descanso até o entardecer.
24 Ó Senhor, quão variadas são as vossas obras! Feitas, todas, com sabedoria, a terra está cheia das coisas que criastes.
25 Eis o mar, imenso e vasto, onde, sem conta, se agitam animais grandes e pequenos.
26 Nele navegam as naus e o Leviatã que criastes para brincar nas ondas.
27 Todos esses seres esperam de vós que lhes deis de comer em seu tempo.
28 Vós lhes dais e eles o recolhem; abris a mão, e se fartam de bens.
29 Se desviais o rosto, eles se perturbam; se lhes retirais o sopro, expiram e voltam ao pó donde saíram.
30 Se enviais, porém, o vosso sopro, eles revivem e renovais a face da terra.
31 Ao Senhor, glória eterna; alegre-se o Senhor em suas obras!
32 Ele, cujo olhar basta para fazer tremer a terra, e cujo contato inflama as montanhas.
33 Enquanto viver, cantarei à glória do Senhor, salmodiarei o meu Deus enquanto existir.
34 Possam minhas palavras lhe ser agradáveis! Minha única alegria se encontra no Senhor.
35 Sejam tirados da terra os pecadores e doravante desapareçam os ímpios. Bendize, ó minha alma, o Senhor! Aleluia.