Zachariæ 1

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In mense octavo, in anno secundo Darii regis, factum est verbum Domini ad Zachariam filium Barachiæ filii Addo prophetam, dicens :	1 A nyolcadik hónapban, Dáriusz király második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához:
2 Iratus est Dominus super patres vestros iracundia.	2 »Az Úr nagyon megharagudott atyáitokra.
3 Et dices ad eos : Hæc dicit Dominus exercituum : Convertimini ad me, ait Dominus exercituum, et convertar ad vos, dicit Dominus exercituum.	3 Mondd azért nekik: Így szól a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám – mondja a Seregek Ura –, és én visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. –
4 Ne sitis sicut patres vestri, ad quos clamabant prophetæ priores, dicentes : Hæc dicit Dominus exercituum : Convertimini de viis vestris malis, et de cogitationibus vestris pessimis : et non audierunt, neque attenderunt ad me, dicit Dominus.	4 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez a régi próféták így kiáltottak: Így szól a Seregek Ura: Térjetek meg rossz útjaitokról és igen gonosz szándékaitoktól; de azok nem hallgattak meg engem és nem figyeltek rám, – mondja az Úr. –
5 Patres vestri, ubi sunt ? et prophetæ numquid in sempiternum vivent ?	5 Atyáitok hol vannak immár? És a próféták vajon örökké élnek-e?
6 Verumtamen verba mea, et legitima mea, quæ mandavi servis meis prophetis, numquid non comprehenderunt patres vestros, et conversi sunt, et dixerunt : Sicut cogitavit Dominus exercituum facere nobis secundum vias nostras, et secundum adinventiones nostras, fecit nobis ?	6 De az én szavaim és végzéseim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, nemde elérték atyáitokat? Azután megtértek és így szóltak: ‘Amint eltökélte a Seregek Ura, hogy útjaink és tetteink szerint cselekszik velünk, úgy is cselekedett.’«
7 In die vigesima et quarta undecimi mensis Sabath, in anno secundo Darii, factum est verbum Domini ad Zachariam filium Barachiæ filii Addo prophetam, dicens :	7 A tizenegyedik hónapnak, Sabatnak huszonnegyedik napján, Dáriusz második esztendejében az Úr a következő szózatot intézte Zakariás prófétához, Barakjának, Addó fiának fiához:
8 Vidi per noctem, et ecce vir ascendens super equum rufum, et ipse stabat inter myrteta, quæ erant in profundo, et post eum equi rufi, varii, et albi.	8 »Éjszaka látomásom volt: Íme, egy vörös lovon ülő férfi állt a völgy mirtuszfái között, mögötte pedig vörös, tarka és fehér lovak voltak.
9 Et dixi : Quid sunt isti, domine mi ? Et dixit ad me angelus qui loquebatur in me : Ego ostendam tibi quid sint hæc.	9 Mikor megkérdeztem: ‘Mik ezek, Uram?’, ezt mondta nekem egy angyal, aki velem beszélt: ‘Én majd megmutatom neked, hogy mik ezek.’
10 Et respondit vir qui stabat inter myrteta, et dixit : Isti sunt quos misit Dominus ut perambulent terram.	10 Ekkor megszólalt a mirtuszfák közt álló férfi és mondta: ‘Ezek azok, akiket elküldött az Úr, hogy bejárják a földet.’
11 Et responderunt angelo Domini, qui stabat inter myrteta, et dixerunt : Perambulavimus terram, et ecce omnis terra habitatur, et quiescit.	11 Aztán szóltak az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között állt, és azt mondták: ‘Bejártuk a földet, és íme, az egész föld békességben lakik.’
12 Et respondit angelus Domini, et dixit : Domine exercituum, usquequo tu non misereberis Jerusalem, et urbium Juda, quibus iratus es ? iste jam septuagesimus annus est.	12 Szólt ekkor az Úr angyala és mondta: ‘Seregek Ura, meddig nem könyörülsz még meg Jeruzsálem és Júda városain, amelyekre immár hetven esztendeje haragszol?’
13 Et respondit Dominus angelo qui loquebatur in me verba bona, verba consolatoria.	13 Erre az Úr jóságos szavakat, vigasztaló szavakat mondott annak az angyalnak, aki bennem beszélt.
14 Et dixit ad me angelus qui loquebatur in me : Clama, dicens : Hæc dicit Dominus exercituum : Zelatus sum Jerusalem et Sion zelo magno,	14 S az angyal, aki bennem beszélt, így szólt hozzám: ‘Kiáltsd és mondd: Így szól a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont,
15 et ira magna ego irascor super gentes opulentas, quia ego iratus sum parum, ipsi vero adjuverunt in malum.	15 és nagy haraggal haragszom azokra a hatalmas nemzetekre, amelyek, mikor én egy kissé haragudtam, túlságosan megnövelték a bajt.
16 Propterea hæc dicit Dominus : Revertar ad Jerusalem in misericordiis, et domus mea ædificabitur in ea, ait Dominus exercituum, et perpendiculum extendetur super Jerusalem.	16 Ezért így szól az Úr: Ismét irgalmassággal fordulok Jeruzsálemhez: benne épüljön fel az én házam – mondja a Seregek Ura –, és mérőzsinór feszüljön Jeruzsálem felett.
17 Adhuc clama, dicens : Hæc dicit Dominus exercituum : Adhuc affluent civitates meæ bonis, et consolabitur adhuc Dominus Sion, et eliget adhuc Jerusalem.	17 Kiáltsd és mondd továbbá: Így szól a Seregek Ura: Városaim még bővelkednek majd a jókban, s az Úr még megvigasztalja Siont, és ismét választottjává teszi Jeruzsálemet!’
18 Et levavi oculos meos, et vidi, et ecce quatuor cornua.
19 Et dixi ad angelum qui loquebatur in me : Quid sunt hæc ? Et dixit ad me : Hæc sunt cornua quæ ventilaverunt Judam, et Israël, et Jerusalem.
20 Et ostendit mihi Dominus quatuor fabros.
21 Et dixi : Quid isti veniunt facere ? Qui ait, dicens : Hæc sunt cornua quæ ventilaverunt Judam per singulos viros, et nemo eorum levavit caput suum : et venerunt isti deterrere ea, ut dejiciant cornua gentium, quæ levaverunt cornu super terram Juda ut dispergerent eam.