Michaeas 7

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Væ mihi, quia factus sum sicut qui colligit in autumno racemos vindemiæ ! non est botrus ad comedendum, præcoquas ficus desideravit anima mea.	1 Jaj nekem, mert olyanná lettem, mint aki kalászt megy szedni aratás után, vagy mint aki böngészni akar szüret után! Nincs többé ennivaló fürt, hiába vágyódik koránérő fügére a lelkem!
2 Periit sanctus de terra, et rectus in hominibus non est : omnes in sanguine insidiantur ; vir fratrem suum ad mortem venatur.	2 Eltűntek a jámborok a földről, és nincs igaz az emberek között; mindenki vér után les, mindenki hálóval vadássza atyjafiát.
3 Malum manuum suarum dicunt bonum : princeps postulat, et judex in reddendo est ; et magnus locutus est desiderium animæ suæ, et conturbaverunt eam.	3 Kezük kész tenni a rosszat: a fejedelem követel, s a bíró a fizetség szerint ítél; lelke vágyát mondja ki a főember, és elcsavarják az ügyeket.
4 Qui optimus in eis est, quasi paliurus, et qui rectus, quasi spina de sepe. Dies speculationis tuæ, visitatio tua venit : nunc erit vastitas eorum.	4 A legjobb is olyan közöttük, mint a szedertövis, és az igaz is olyan, mint a sövény tüskéje. A te őrállóid napja, meglátogatásod eljött; most lesz az ő pusztulásuk!
5 Nolite credere amico, et nolite confidere in duce : ab ea quæ dormit in sinu tuo custodi claustra oris tui.	5 Ne higgyetek a jó barátnak, és ne bízzatok a jó ismerősben; még attól is, aki kebleden nyugszik, őrizd szájad zárait!
6 Quia filius contumeliam facit patri, et filia consurgit adversus matrem suam : nurus adversus socrum suam, et inimici hominis domestici ejus.	6 Mert a fiú gyalázattal illeti atyját, és a leány felkel anyja ellen, a meny a napa ellen, és ellensége az embernek a saját házanépe.
7 Ego autem ad Dominum aspiciam ; exspectabo Deum, salvatorem meum : audiet me Deus meus.	7 Én azonban az Úrra tekintek, várom szabadító Istenemet, meghallgat engem az én Istenem.
8 Ne læteris, inimica mea, super me, quia cecidi : consurgam cum sedero in tenebris : Dominus lux mea est.	8 Ne örvendezzél rajtam, ellenségem! Ha el is estem, felkelek; ha sötétségben ülök is, az Úr a világosságom!
9 Iram Domini portabo, quoniam peccavi ei, donec causam meam judicet, et faciat judicium meum. Educet me in lucem : videbo justitiam ejus.	9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; de majd megítéli ügyemet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivezet engem a napfényre, és én meglátom igazságosságát.
10 Et aspiciet inimica mea, et operietur confusione, quæ dicit ad me : Ubi est Dominus Deus tuus ? Oculi mei videbunt in eam : nunc erit in conculcationem ut lutum platearum.	10 Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el őt, aki most így szól hozzám: »Hol van az Úr, a te Istened?« Szemem látja majd őt, amint lám összetapossák, mint az utcák sarát!
11 Dies, ut ædificentur maceriæ tuæ ; in die illa longe fiet lex.	11 Eljön a nap, amikor felépülnek falaid, azon a napon messze lesz a határ.
12 In die illa et usque ad te veniet de Assur, et usque ad civitates munitas, et a civitatibus munitis usque ad flumen, et ad mare de mari, et ad montem de monte.	12 Azon a napon majd mindenki hozzád siet Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és a folyó mellől, az egyik tengertől a másik tengerig, az egyik hegységtől a másik hegységig;
13 Et terra erit in desolationem propter habitatores suos, et propter fructum cogitationum eorum.	13 és a föld pusztasággá lesz lakói miatt, és tetteik gyümölcse miatt.
14 Pasce populum tuum in virga tua, gregem hæreditatis tuæ, habitantes solos, in saltu, in medio Carmeli. Pascentur Basan et Galaad juxta dies antiquos.	14 Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, mely magányosan lakik az erdőségben, a kertek közepén. Legeljék Básánt és Gileádot, mint a hajdankor napjaiban.
15 Secundum dies egressionis tuæ de terra Ægypti, ostendam ei mirabilia.	15 Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről, csodálatos dolgokat mutatok majd neki.
16 Videbunt gentes, et confundentur super omni fortitudine sua. Ponent manum super os, aures eorum surdæ erunt.	16 Látják majd ezt a nemzetek, és szégyent vallanak minden hatalmukkal. Kezüket szájukra teszik, és fülük megsiketül.
17 Lingent pulverem sicut serpentes ; velut reptilia terræ perturbabuntur in ædibus suis. Dominum Deum nostrum formidabunt, et timebunt te.	17 Nyalják majd a port, mint a kígyók, mint a föld csúszómászói; reszketve bújnak elő palotáikból, Istenünktől reszketnek, és félnek téged.
18 Quis, Deus, similis tui, qui aufers iniquitatem, et transis peccatum reliquiarum hæreditatis tuæ ? Non immittet ultra furorem suum, quoniam volens misericordiam est.	18 Melyik isten hasonló hozzád, aki megbocsátod a gonoszságot, és elengeded örökrészed maradékainak bűnét? Nem folytatja tovább haragját, mert az irgalmasságot szereti.
19 Revertetur, et miserebitur nostri ; deponet iniquitates nostras, et projiciet in profundum maris omnia peccata nostra.	19 Ismét irgalmaz Ő majd nekünk; leveszi rólunk gonoszságainkat, s a tenger mélyére veti minden bűnünket.
20 Dabis veritatem Jacob, misericordiam Abraham, quæ jurasti patribus nostris a diebus antiquis.	20 Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt, irgalmasságot Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak a hajdankor napjaiban.