Scrutatio

Lunedi, 29 aprile 2024 - Santa Caterina da Siena ( Letture di oggi)

Amos 8

font
VULGATAKÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Hæc ostendit mihi Dominus Deus : et ecce uncinus pomorum.1 A következő dolgot mutatta nekem az Úr Isten: Íme, egy érett gyümölccsel telt kosár.
2 Et dixit : Quid tu vides, Amos ? Et dixi : Uncinum pomorum. Et dixit Dominus ad me : Venit finis super populum meum Israël ;
non adjiciam ultra ut pertranseam eum.
2 És mondta: »Mit látsz, Ámosz?« és mondtam: »Érett gyümölccsel telt kosarat.« És mondta nekem az Úr: »Eljött a vég népemre, Izraelre; nem leszek többé elnéző vele szemben!
3 Et stridebunt cardines templi in die illa,
dicit Dominus Deus :
multi morientur ;
in omni loco projicietur silentium.
3 Ama napon jajveszékelnek majd a palota énekesei – mondja az Úr Isten –, sok holttest lesz szerteszórva mindenütt: csönd.
4 Audite hoc, qui conteritis pauperem,
et deficere facitis egenos terræ,
4 Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit,
5 dicentes : Quando transibit mensis,
et venundabimus merces ?
et sabbatum, et aperiemus frumentum,
ut imminuamus mensuram, et augeamus siclum,
et supponamus stateras dolosas,
5 akik így szóltok: ‘Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget,
6 ut possideamus in argento egenos et pauperes pro calceamentis,
et quisquilias frumenti vendamus ?
6 hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?’«
7 Juravit Dominus in superbiam Jacob :
Si oblitus fuero usque ad finem omnia opera eorum.
7 Megesküdött az Úr Jákob büszkeségére: »Sohasem felejtem el semmi cselekedetüket!
8 Numquid super isto non commovebitur terra,
et lugebit omnis habitator ejus,
et ascendet quasi fluvius universus,
et ejicicetur, et defluet, quasi rivus Ægypti ?
8 Nem kell-e emiatt megrendülnie a földnek, és gyászolnia minden lakójának? Emelkedik, mint hatalmas folyam, árad és apad, mint Egyiptom folyója.
9 Et erit in die illa, dicit Dominus Deus :
occidet sol in meridie,
et tenebrescere faciam terram in die luminis :
9 És azon a napon – mondja az Úr Isten –, délben nyugszik majd le a nap, és fényes nappal sötétséget borítok a földre.
10 et convertam festivitates vestras in luctum,
et omnia cantica vestra in planctum,
et inducam super omne dorsum vestrum saccum,
et super omne caput calvitium :
et ponam eam quasi luctum unigeniti,
et novissima ejus quasi diem amarum.
10 Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; szőrruhát hozok mindnyájatok derekára, és kopaszságot mindnyájatok fejére; olyanná teszem az országot, mintha az egyszülöttet gyászolná, végnapjuk a keservek napja lesz.
11 Ecce dies veniunt, dicet Dominus,
et mittam famem in terram :
non famem panis, neque sitim aquæ,
sed audiendi verbum Domini.
11 Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.«
12 Et commovebuntur a mari usque ad mare,
et ab aquilone usque ad orientem :
circuibunt quærentes verbum Domini,
et non invenient.
12 És felkerekednek tengertől tengerig, északtól keletig körüljárnak majd, és keresik az Úr igéjét, de nem találják meg.
13 In die illa deficient virgines pulchræ et adolescentes in siti,
13 Azon a napon elepednek majd a szépséges szüzek és az ifjak a szomjúságtól,
14 qui jurant in delicto Samariæ,
et dicunt : Vivit Deus tuus, Dan,
et vivit via Bersabee ;
et cadent, et non resurgent ultra.		14 akik Szamaria vétkére esküsznek, és azt mondják: »A te Istened életére, Dán!« és: »A te utad életére, Beerseba!« és elesnek, és nem kelnek fel többé!