Genesis 21

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Visitavit autem Dominus Saram, sicut promiserat : et implevit quæ locutus est.	1 Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott.
2 Concepitque et peperit filium in senectute sua, tempore quo prædixerat ei Deus.	2 Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki.
3 Vocavitque Abraham nomen filii sui, quem genuit ei Sara, Isaac :	3 Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak,
4 et circumcidit eum octavo die, sicut præceperat ei Deus,	4 s körülmetélte a nyolcadik napon, amint Isten megparancsolta neki.
5 cum centum esset annorum : hac quippe ætate patris, natus est Isaac.	5 Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák.
6 Dixitque Sara : Risum fecit mihi Deus : quicumque audierit, corridebit mihi.	6 Sára pedig azt mondta: »Isten nevetést szerzett nekem, s aki csak meghallja, együtt nevet velem!«
7 Rursumque ait : Quis auditurus crederet Abraham quod Sara lactaret filium, quem peperit ei jam seni ?	7 Azután azt mondta: »Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiút fog szoptatni, hisz vénségében szültem neki!«
8 Crevit igitur puer, et ablactatus est : fecitque Abraham grande convivium in die ablactationis ejus.	8 Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.
9 Cumque vidisset Sara filium Agar Ægyptiæ ludentem cum Isaac filio suo, dixit ad Abraham :	9 Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak:
10 Ejice ancillam hanc, et filium ejus : non enim erit hæres filius ancillæ cum filio meo Isaac.	10 »Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!«
11 Dure accepit hoc Abraham pro filio suo.	11 Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt.
12 Cui dixit Deus : Non tibi videatur asperum super puero, et super ancilla tua : omnia quæ dixerit tibi Sara, audi vocem ejus : quia in Isaac vocabitur tibi semen.	12 De Isten azt mondta neki: »Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák utódait fogják utódodnak nevezni.
13 Sed et filium ancillæ faciam in gentem magnam, quia semen tuum est.	13 Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!«
14 Surrexit itaque Abraham mane, et tollens panem et utrem aquæ, imposuit scapulæ ejus, tradiditque puerum, et dimisit eam. Quæ cum abiisset, errabat in solitudine Bersabee.	14 Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és összevissza bolyongott Beerseba pusztájában.
15 Cumque consumpta esset aqua in utre, abjecit puerum subter unam arborum, quæ ibi erant.	15 Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá.
16 Et abiit, seditque e regione procul quantum potest arcus jacere : dixit enim : Non videbo morientem puerum : et sedens contra, levavit vocem suam et flevit.	16 Aztán elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: »Ne lássam meghalni a gyermeket!« Leült tehát átellenben, és hangos sírásra fakadt.
17 Exaudivit autem Deus vocem pueri : vocavitque angelus Dei Agar de cælo, dicens : Quid agis Agar ? noli timere : exaudivit enim Deus vocem pueri de loco in quo est.	17 Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította Hágárt a mennyből: »Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van.
18 Surge, tolle puerum, et tene manum illius : quia in gentem magnam faciam eum.	18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!«
19 Aperuitque oculos ejus Deus : quæ videns puteum aquæ, abiit, et implevit utrem, deditque puero bibere.	19 Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek.
20 Et fuit cum eo : qui crevit, et moratus est in solitudine, factusque est juvenis sagittarius.	20 Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle.
21 Habitavitque in deserto Pharan, et accepit illi mater sua uxorem de terra Ægypti.	21 Párán pusztájában telepedett le, anyja pedig feleséget szerzett neki Egyiptom földjéről.
22 Eodem tempore dixit Abimelech, et Phicol princeps exercitus ejus, ad Abraham : Deus tecum est in universis quæ agis.	22 Ebben az időben történt, hogy Abimelek és Píkol, a hadvezére azt mondta Ábrahámnak: »Veled van Isten mindenben, amit teszel.
23 Jura ergo per Deum, ne noceas mihi, et posteris meis, stirpique meæ : sed juxta misericordiam, quam feci tibi, facies mihi, et terræ in qua versatus es advena.	23 Esküdj meg hát nekem Istenre, hogy nem ártasz sem nekem, sem az utódaimnak, sem a nemzetségemnek, hanem amilyen jó szívvel voltam én hozzád, te is olyannal leszel énhozzám, s ehhez az országhoz, amelyben jövevényként tartózkodtál.«
24 Dixitque Abraham : Ego jurabo.	24 Azt mondta erre Ábrahám: »Megesküszöm!«
25 Et increpavit Abimelech propter puteum aquæ quem vi abstulerunt servi ejus.	25 Ábrahám azonban szemrehányást tett Abimeleknek amiatt a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakosan elvettek tőle.
26 Responditque Abimelech : Nescivi quis fecerit hanc rem : sed et tu non indicasti mihi, et ego non audivi præter hodie.	26 De Abimelek azt felelte: »Nem tudom, ki tette ezt. Te nem jelentetted nekem, én pedig nem hallottam róla, csak ma.«
27 Tulit itaque Abraham oves et boves, et dedit Abimelech : percusseruntque ambo f?dus.	27 Erre Ábrahám juhokat és marhákat vett, odaadta azokat Abimeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.
28 Et statuit Abraham septem agnas gregis seorsum.	28 Hét bárányt azonban külön állított Ábrahám a nyájból.
29 Cui dixit Abimelech : Quid sibi volunt septem agnæ istæ, quas stare fecisti seorsum ?	29 Abimelek megkérdezte tőle: »Mire való az a hét bárány, amelyet külön állítottál?«
30 At ille : Septem, inquit, agnas accipies de manu mea : ut sint mihi in testimonium, quoniam ego fodi puteum istum.	30 Erre ő azt felelte: »Fogadd el kezemből ezt a hét bárányt: szolgáljanak tanúul nekem, hogy én ástam e kutat.«
31 Idcirco vocatus est locus ille Bersabee : quia ibi uterque juravit.	31 Azért nevezték el azt a helyet Beersebának, mert ott esküdtek meg ők ketten.
32 Et inierunt f?dus pro puteo juramenti.	32 Szövetséget kötöttek tehát Beersebában.
33 Surrexit autem Abimelech, et Phicol princeps exercitus ejus, reversique sunt in terram Palæstinorum. Abraham vero plantavit nemus in Bersabee, et invocavit ibi nomen Domini Dei æterni.	33 Aztán felkelt Abimelek és Píkol, a hadvezére, és visszatértek a filiszteusok földjére. Ábrahám pedig ligetet ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta az Úr, az Örökkévaló Isten nevét.
34 Et fuit colonus terræ Palæstinorum diebus multis.	34 Még sok napon át lakott a filiszteusok földjén.