1 - Dipoi sorse Natan, [per] profeta [re] ai tempi di David. | 1 Nátán próféta jött ezek után Dávid napjaiban. |
2 Come il grasso [è] separato dalla carne [della vittima], così David dai figliuoli d'Israele. | 2 Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál. |
3 Coi leoni scherzò come fossero capretti, e con gli orsi fece altrettanto quasi fossero agnelli. Nella sua gioventù | 3 Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival. |
4 non uccise egli il gigante, e tolse l'obbrobrio dalla nazione? | 4 Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népéről a gyalázatot, |
5 Alzata la mano, con la pietra della fionda, abbattè l'orgoglio di Golia. | 5 amikor felemelte kezét, s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot, |
6 Perchè egli invocò il Signore onnipotente, e questi diede [forza] alla sua destra, da atterrare un forte guerriero e rialzar la potenza del suo popolo. | 6 mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit, és felmagasztalja népe szarvát. |
7 Così per i diecimila [abbattuti] lo glorificò il [popolo], e lo celebrò per le benedizioni del Signore, mentre offeriva a lui una corona di gloria; | 7 Dicsővé tette őt ekként tízezer között, és magasztossá tette az Úr áldásaival, azzal, hogy felajánlotta neki a dicső koronát, |
8 perchè schiacciò i nemici d'ogni parte, e sterminò i Filistei avversari: sino al giorno d'oggi infranse le loro corna. | 8 és letiporta az ellenséget körös-körül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat – mind a mai napig –, és letörte szarvukat örökre. |
9 In ogni impresa rese omaggio al Santo, e all'Altissimo con inni di gloria. | 9 Minden tette után magasztalást zengett a Szentnek és Magasságbelinek dicsőítő szavakkal. |
10 Con tutto il cuore lodò il Signore, e amò Dio che l'aveva creato, e gli aveva dato forza contro i nemici, | 10 Teljes szívéből dicsérte az Urat, szerette Istent, aki őt alkotta, és erőt adott neki az ellenséggel szemben. |
11 E mise cantori di faccia all'altare, e con la loro voce fece [risonare] dolci melodie. | 11 Énekeseket állított fel az oltár előtt, és kellemes dallamokat énekeltetett velük. |
12 E diede splendore alle solennità, e magnificenza alle [festive] ricorrenze, sino al termine della vita; [facendo] che i [cantori] lodassero il nome santo del Signore, e magnificassero sin dal mattino la santità di Dio. | 12 Fényt adott az ünnepségeknek, és szépekké tette az évenként visszatérő ünnepeket azzal, hogy magasztalták az Úr szent nevét, és már hajnalban dicsővé tették Isten szentélyét. |
13 Il Signore lo purificò da' suoi peccati, ed esaltò in eterno la sua potenza, e gli dette il patto del regno, e il trono di gloria in Israele. | 13 Az Úr megtisztította őt bűneitől, és felmagasztalta szarvát örökre, neki adta a jogot a királyságra, és a dicső trónt Izraelben. |
14 Dopo di lui sorse un figliuolo sapiente, e a cagion di lui [il Signore] abbattè ogni potenza di nemici. | 14 Bölcs fiú következett utána, s őérte leverte az ellenség minden hatalmát. |
15 Salomone regnò in tempi di pace, avendogli Iddio assoggettati tutti i nemici; affinchè fabbricasse una casa al suo nome, e fondasse un santuario eterno. Quanto fosti tu savio nella tua giovinezza, | 15 Békés időben uralkodott Salamon, mert Isten alávetette minden ellenségét, hogy házat építsen az ő nevének, és szentélyt készítsen örök időkre. Milyen bölcs voltál ifjú korodban! |
16 e riboccante di sapienza come un fiume l'animo tuo ricoprì la terra, | 16 Mint a folyó, tele voltál bölcsességgel, elárasztottad a földet szellemeddel, |
17 e reconditi concetti accumulasti in sentenze. Fin nelle isole lontane si diffuse il tuo nome, e fosti amato nella tua pace [gloriosa]. | 17 és megtöltötted rejtélyes mondásokkal. Hírneved eljutott messze szigetekig, és kedvelt lettél békeszereteted miatt. |
18 Per i cantici, i proverbi, gli enimmi e le interpretazioni ti ammirarono le terre. | 18 Énekeid, mondásaid, talányaid és megfejtéseid miatt megcsodáltak az országok. |
19 E nel nome del Signore Iddio, ch'è chiamato Dio d'Israele, | 19 Elneveztek az Úr, az Isten nevéről, akit Izrael Istenének hívnak. |
20 ammucchiasti quasi rame, l'oro, e quasi piombo accumulasti l'argento. | 20 Úgy gyűjtötted az aranyat, mint a sárgarezet, és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot, |
21 Poi abbandonasti alle donne la tua persona e diventasti schiavo del tuo corpo. | 21 de odaadtad ágyékodat asszonyoknak, és szabadjára éltél testeddel, |
22 Imprimesti una macchia alla tua gloria, e profanasti la tua stirpe, attirando lo sdegno sul tuoi figliuoli, e facendoli piangere sulla tua stoltezza, | 22 foltot ejtettél hírneveden, és meggyaláztad ivadékodat, haragot vontál gyermekeidre, és bánat követte balgaságodat, |
23 per cui il regno fu diviso in due, e da Efraim sorse una dinastia ribelle. | 23 mert birodalmad kettészakadt, Efraimból pedig pártütő ország lett. |
24 Ma Dio non abbandona la sua misericordia, e non guasta nè distrugge le opere sue: non annienta i discendenti del suo eletto, nè fa perir la progenie di chi ama il Signore. | 24 De Isten mégsem hagy fel irgalmával, el nem emészti, tönkre nem teszi alkotásait, nem irtja ki gyökerestül kiválasztottja ivadékát, és nem pusztítja el annak nemzetségét, aki szerette az Urat. |
25 E' concesse a Giacobbe un avanzo, e a David [un rampollo] della sua stirpe. | 25 Maradékot hagy meg Jákobnak és Dávidnak gyökérhajtást belőle. Salamon pedig pihenőre tért atyáihoz, és maga után hagyta utódát: »a nép balgaságát«, Roboámot, aki híján volt az okosságnak, és elhidegítette magától a népet döntésével, aztán Jeroboámot, Nábát fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, és bűnös útra térítette Efraimot. Bűneik nagyon gyarapodtak, a földjüktől nagyon messzire vitték őket, és mindenféle gonoszságra adták magukat, amíg csak el nem érte őket a megtorlás, és véget nem vetett minden bűnüknek. |
26 Ed ebbe fine Salomone [e riposò] co' padri suoi, | |
27 e lasciò dopo di sè uno della sua stirpe, pieno di stoltezza | |
28 e sprovvisto di prudenza, Roboamo, che con la sua decisione fa ribellare il popolo. | |
29 E [lasciò anche] Geroboamo, figliuolo di Nabat, che fece peccare Israele, e ad Efraim apri la via del peccato. E traboccarono i loro molti peccati, | |
30 tanto da scacciarli dalla lor terra.[E il popolo] andò dietro a ogni malvagità fino a che li raggiunse la vendetta, e da tutti i peccati li liberò. | |