Job 39

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Knowest thou the time when the wild goats bring forth among the rocks, or hast thou observed the hinds when they fawn?	1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?
2 Hast thou numbered the months of their conceiving, or knowest thou the time when they bring forth?	2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?
3 They bow themselves to bring forth young, and they cast them, and send forth roarings.	3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.
4 Their young are weaned and go to feed : they go forth, and return not to them.	4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.
5 Who hath sent out the wild ass free, and who hath loosed his bonds?	5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?
6 To whom I have given a house in the wilderness, and his dwellings in the barren land.	6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.
7 He scorneth the multitude of the city, he heareth not the cry of the driver.	7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.
8 He looketh round about the mountains of his pasture, and seeketh for every green thing.	8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.
9 Shall the rhinoceros be willing to serve thee, or will he stay at thy crib?	9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?
10 Canst thou bind the rhinoceros with thy thong to plough, or will he break the clods of the valleys after thee?	10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?
11 Wilt thou have confidence in his great strength, and leave thy labours to him?	11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?
12 Wilt thou trust him that he will render thee the seed, and gather it into thy barnfloor?	12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?
13 The wing of the ostrich is like the wings of the heron, and of the hawk.	13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!
14 When she leaveth her eggs on the earth, thou perhaps wilt warm them in the dust.	14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;
15 She forgetteth that the foot may tread upon them, or that the beasts of the field may break them.	15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.
16 She is hardened against her young ones, as though they were not hers, she hath laboured in vain, no fear constraining her.	16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;
17 For God hath deprived her of wisdom, neither hath he given her understanding.	17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;
18 When time shall be, she setteth up her wings on high : she scorneth the horse and his rider.	18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.
19 Wilt thou give strength to the horse, or clothe his neck with neighing?	19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?
20 Wilt thou lift him up like the locusts? the glory of his nostrils is terror.	20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!
21 He breaketh up the earth with his hoof, he pranceth boldly, he goeth forward to meet armed men.	21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.
22 He despiseth fear, he turneth not his back to the sword,	22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.
23 Above him shall the quiver rattle, the spear and shield shall glitter.	23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,
24 Chasing and raging he swalloweth the ground, neither doth he make account when the noise of the trumpet soundeth.	24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,
25 When he heareth the trumpet he saith : Ha, ha : he smelleth the battle afar off, the encouraging of the captains, and the shouting of the army.	25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.
26 Doth the hawk wax feathered by thy wisdom, spreading her wings to the south?	26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?
27 Will the eagle mount up at thy command, and make her nest in high places?	27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?
28 She abideth among the rocks, and dwelleth among cragged flints, and stony hills, where there is no access.	28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,
29 From thence she looketh for the prey, and her eyes behold afar off.	29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,
30 Her young ones shall suck up blood : and wheresoever the carcass shall be, she is immediately there.	30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«
31 And the Lord went on, and said to Job :
32 Shall he that contendeth with God be so easily silenced? surely he that reproveth God, ought to answer him.
33 Then Job answered the Lord, and said :
34 One thing I have spoken, which I wish I had not said : and another, to which I will add no more.