1 Crónicas 16

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Luego introdujeron el Arca de Dios y la colocaron en medio de la Carpa que David había hecho levantar para ella, y ofrecieron delante de Dios holocaustos y sacrificios de comunión.	1 Elhozták tehát Isten ládáját és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid felállíttatott neki, és egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be az Úr előtt.
2 Cuando David terminó de ofrecer los holocaustos y los sacrificios de comunión, bendijo al pueblo en nombre del Señor,	2 Amikor aztán befejezte Dávid az egészen elégő és a békeáldozatok bemutatását, megáldotta az Úr nevében a népet,
3 y distribuyó entre todos los israelitas, hombres y mujeres, una porción de pan, un pastel de dátiles y uno de pasas de uva.	3 és mindenkinek, férfinak, asszonynak egyaránt, egy-egy kenyércipót, egy darab marhasültet s egy olajjal sütött kalácsot juttatott.
4 David puso de servicio delante del Arca del Señor a algunos levitas, para conmemorar, celebrar y glorificar al Señor, el Dios de Israel.	4 A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék:
5 Asaf era el jefe; Zacarías, el segundo; y además, Uziel, Semiramot, Iejiel, Matitías, Eliab, Benaías, Obededom y Ieiel, con instrumentos musicales, arpas y cítaras. Asaf hacía sonar los címbalos.	5 Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék,
6 Los sacerdotes Benaías y Iajaziel tocaban ininterrumpidamente las trompetas delante del Arca de la Alianza de Dios.	6 Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt.
7 Aquel día David dispuso por primera vez que el Señor fuera alabado por Asaf y sus hermanos de esta manera:	7 Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicséretével:
8 «¡Den gracias al Señor, invoquen su Nombre, hagan conocer entre los pueblos sus proezas;	8 »Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét, hirdessétek a népek közt tetteit.
9 canten al Señor con instrumentos musicales, pregonen todas sus maravillas!	9 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki beszéljétek minden csodatettét.
10 ¡Gloríense en su santo Nombre, alégrense los que buscan al Señor!	10 Dicsekedjetek az ő szent nevével, örvendezzen az Urat keresők szíve.
11 ¡Recurran al Señor y a su poder, busquen constantemente su rostro;	11 Keressétek az Urat és erejét, keressétek arcát szüntelenül.
12 recuerden las maravillas que él obró, sus portentos y los juicios de su boca!	12 Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt, jeleire és szája ítéleteire,
13 Descendientes de Israel, su servidor, hijos de Jacob, su elegido:	13 ti, Izrael utódai, az ő szolgái, Jákob fiai, az ő választottai.
14 el Señor es nuestro Dios, en toda la tierra rigen sus decretos.	14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, ő ítéli az egész földet.
15 El se acuerda eternamente de su alianza, de la palabra que dio por mil generaciones,	15 Gondoljatok örökké szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,
16 del pacto que selló con Abraham, del juramento que hizo a Isaac:	16 szövetségére, amit Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak tett.
17 él lo confirmó como norma para Jacob, como alianza eterna para Israel,	17 Jákobnak parancsba adta azt, Izraelnek örök szövetségként,
18 cuando dijo: «Yo te daré la tierra de Canaán, como porción hereditaria de todos ustedes».	18 mondván: ‘Neked adom Kánaán földjét örökségtek osztályrészeként.’
19 Cuando formaban un grupo muy pequeño y eran extranjeros en aquellas regiones;	19 Noha szám szerint kevesen voltak, és zsellérként tartózkodtak rajta,
20 cuando iban de nación en nación y pasaban de un reino a otro pueblo,	20 s nemzettől nemzethez vándoroltak, egyik országból a másiknak népéhez,
21 no toleró que nadie los oprimiera, y castigó a reyes, por amor a ellos:	21 senkinek sem engedte bántani őket, sőt fejedelmeket vert meg érettük,
22 «No toquen a mis ungidos ni maltraten a mis profetas».	22 mondván: ‘Ne bántsátok Felkentjeimet, prófétáimnak ne ártsatok.’
23 Cante al Señor toda la tierra, día tras día, proclamen su victoria.	23 Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak, szabadítását napról-napra hirdessétek,
24 Anuncien su gloria entre las naciones, y sus maravillas entre los pueblos.	24 beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről, valamennyi nép között csodatetteiről.
25 Porque el Señor es grande y muy digno de alabanza, más temible que todos los dioses.	25 Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre, s félelmetesebb minden istennél,
26 Los dioses de los pueblos no son más que apariencia, pero el Señor hizo el cielo;	26 mert a népek istenei mind csak bálványok, egeket csak az Úr alkotott.
27 en su presencia hay esplendor y majestad, en su Santuario, poder y alegría.	27 Dicsőség és fenség van előtte, erő és öröm az ő lakóhelyén.
28 Aclamen al Señor, familias de los pueblos, aclamen la gloria y el poder del Señor;	28 Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei, ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,
29 aclamen la gloria del nombre del Señor, preséntense ante él, trayendo una ofrenda.	29 ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét. Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé, boruljatok szent ékességben az Úr elé.
30 ¡Que toda la tierra tiemble ante él! El mundo está firmemente establecido: ¡no se moverá jamás!	30 Remegjen színétől az egész föld, mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.
31 Alégrese el cielo y exulte la tierra, digan entre las naciones: «¡El Señor reina!».	31 Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld s mondják a nemzetek között: ‘Az Úr a király.’
32 Resuene el mar y todo lo que hay en él, regocíjese el campo con todos sus frutos.	32 Zúgjon a tenger s ami azt betölti. ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.
33 Griten de gozo los árboles del bosque, griten de gozo delante del Señor, porque él viene a gobernar la tierra.	33 Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor, mivel eljön megítélni a földet.
34 ¡Den gracias al Señor, porque es bueno, porque es eterno su amor!	34 Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló,
35 Díganle: «¡Sálvanos, Dios de nuestra salvación! Congréganos y líbranos de las naciones, para que demos gracias a tu santo Nombre y nos gloriemos en tu alabanza».	35 s mondjátok: ‘Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk, gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül, hogy dicsérjük szent neved, s ujjongva zengjük énekeidet.
36 ¡Bendito sea el Señor, el Dios de Israel, desde siempre y para siempre!». Y todo el pueblo respondió: «¡Amén!». «¡Alabanza al Señor!».	36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre.’« Azt mondja erre az egész nép: »Ámen« és »Dicsőség az Úrnak!«
37 David dejó delante del Arca de la Alianza del Señor a Asaf y a sus hermanos, para que prestaran servicio permanentemente delante del Arca, según el ritual de cada día;	37 Otthagyta tehát az Úr szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szüntelenül, minden napnak s rendjüknek megfelelően szolgálatot teljesítsenek a láda előtt.
38 también dejó a Obededom y a sus sesenta y ocho hermanos. Obededom, hijo de Iedutún, y Josá eran porteros.	38 Ugyanakkor Obededomot – éspedig Obededomot, Iditun fiát – és hatvannyolc testvérét meg Hószát ajtónállókká rendelte.
39 Al sacerdote Sadoc y a sus hermanos, los sacerdotes, los puso delante de la Morada del Señor, en el lugar alto de Gabaón,	39 Szádok papot s paptestvéreit az Úr hajléka előtt, a gibeoni magaslaton hagyta,
40 para que ofrecieran constantemente sacrificios al Señor en el altar de los holocaustos, por la mañana y por la tarde, según lo que está escrito en la Ley que el Señor dio a Israel.	40 hogy szüntelenül, reggel és este, egészen elégő áldozatot mutassanak be az Úrnak az egészen elégő áldozat oltárán, pontosan úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek parancsolt.
41 Con ellos estaban Hemán, Iedutún y los demás que habían sido elegidos nominalmente para celebrar al Señor: «¡Porque es eterno su amor!».	41 Rajta kívül otthagyta Hemánt, Iditunt s a többieket, akiket név szerint kiválasztott, hogy dicsérjék az Urat, »mert irgalmassága örökkévaló«,
42 Hemán y Iedutún tenían consigo trompetas, címbalos e instrumentos musicales para acompañar los cantos de Dios. Los hijos de Iedutún eran porteros.	42 Hemánt és Iditunt, hogy trombitáljanak s a cintányérokat s az Istennek való énekléshez tartozó egyéb hangszereket zengessék, Iditun fiait pedig ajtónállókká tette.
43 Luego, todo el pueblo se fue a su casa, y David se volvió para bendecir a su casa.	43 Erre az egész nép hazatért, Dávid pedig elment, hogy a maga háza népét is megáldja.