Livre des Psaumes 18

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Au maître de chant. Psaume de David, serviteur de Yahvé. Il adressa les paroles de ce cantique à Yahvé le jour où celui-ci l’eut délivré du pouvoir de tous ses ennemis et de la main de Saül.	1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
2 Il dit: Tu es ma force, Seigneur, et je t’aime.	2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!
3 Oui, il est mon rocher, ma forteresse, il est un libérateur: il est mon Dieu. Il est le rocher: en lui j’ai mon abri, il est mon bouclier, ma percée victorieuse.	3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.
4 J’invoque le Seigneur, digne de louanges, et je me vois sauvé de mes ennemis.	4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Les flots de la mort m’enveloppaient, les torrents diaboliques m’épouvantaient,	5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,
6 j’étais pris dans les filets du monde infernal, je voyais devant moi les pièges de la mort,	6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
7 dans mon angoisse j’ai appelé le Seigneur, j’ai crié vers mon Dieu. Mon cri est arrivé à ses oreilles et de son Temple il a entendu ma voix.	7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
8 Alors la terre a tremblé, elle s’est ébranlée, les fondements des cieux en ont frémi, ils tremblaient en voyant sa colère.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
9 Une vapeur montait à ses narines, de sa bouche s’échappait un feu dévorant, il en sortait des charbons embrasés.	9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Il inclina les cieux, il descendit, dessous lui s’étendait une nuée obscure.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
11 Il vola, monté sur un chérubin, il apparut sur les ailes du vent.	11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.
12 Tout autour de lui, un rideau de ténèbres, de lourds nuages amoncelés forment sa tente.	12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
13 Un éclat le précède, grêles et grêlons de feu.	13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
14 Puis dans les cieux éclate son tonnerre: le Seigneur fait entendre sa voix.	14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.
15 Il leur lance ses flèches et les voilà en fuite, ses éclairs dispersent ses ennemis.	15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.
16 Le plancher des eaux apparaît à découvert, les bases du monde sont mises à nu: c’est l’effet de ta menace, Seigneur, quand passe sur eux le souffle de ton haleine.	16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
17 D’en haut il a étendu sa main, il m’a pris et m’a arraché aux eaux.	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Il m’a délivré d’ennemis redoutables, d’un adversaire plus fort que moi,	18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
19 Ils m’attaquaient au jour de mon malheur, mais le Seigneur s’est fait mon appui.	19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
20 Il m’a mis au large, il m’a sauvé car il m’aime.	20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
21 Le Seigneur m’a traité selon mon mérite; mes mains étaient pures, il m’a récompensé.	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 Car je suivais les voies du Seigneur, je n’ai pas péché, m’écartant de mon Dieu.	22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
23 Tous ses jugements sont présents devant moi, je n’ai pas mis de côté ses commandements.	23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
24 Je suis devant lui sans reproche et je me garde bien de fauter.	24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 Aussi il me traite selon mes mérites, j’ai les mains pures et lui me récompense.	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 Si l’on est fidèle, tu te montres fidèle, si l’on est sans reproche, tu es irréprochable.	26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
27 Si l’on a le cœur droit, tu agis de même, mais si l’homme est retors, tu sais le prendre au piège.	27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
28 Car tu viens au secours d’un peuple humilié, mais tu fais baisser les yeux aux arrogants.	28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
29 C’est toi, Seigneur, qui fais briller ma lampe, mon Dieu éclaire mes ténèbres.	29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
30 Avec toi je fonce sur l’ennemi, avec mon Dieu je saute la muraille.	30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
31 Tout est parfait chez mon Dieu et sa parole résiste au feu. Il est un bouclier pour ceux qui s’abritent en lui.	31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
32 Qui est Dieu sinon Yahvé? Qui est un roc sinon lui, notre Dieu?	32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
33 C’est le Dieu qui me remplit de force et qui devant moi aplanit le chemin.	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
34 Il rend mes pieds pareils à ceux des biches et me fait me tenir debout sur les hauteurs.	34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
35 Il entraîne mes mains pour le combat, mes bras, pour manier l’arc de bronze.	35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
36 Tu me donnes ton salut comme un bouclier, ta main me soutient, tes bontés me grandissent,	36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
37 tu me fais allonger le pas sans que mes chevilles faiblissent.	37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
38 Je poursuis mes ennemis, je les atteins, je ne reviens que lorsqu’ils sont achevés.	38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
39 Je les frappe: ils ne peuvent se relever, ils tombent et restent à mes pieds.	39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
40 Tu me remplis de force pour le combat, tu fais courber l’échine à mes adversaires.	40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
41 Mon ennemi s’enfuit, je ne vois que son dos, ceux qui me détestent, je les réduis à rien.	41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
42 Ils peuvent crier, pas de sauveur pour eux, le Seigneur ne leur répond pas.	42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
43 Je les réduis en poussière que le vent emporte, je les piétine dans la boue du chemin.	43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
44 Tu me délivres des querelles de mon peuple, tu me places à la tête des nations, un peuple m’obéit qui n’était pas le mien.	44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
45 Les étrangers me font des sourires, dès qu’ils m’entendent, ils obéissent.	45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
46 Les étrangers sont à bout de forces, ils sortent en tremblant de leurs villes fortes.	46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
47 Vive le Seigneur, béni soit mon rocher! je veux rendre gloire au Dieu qui me sauve.	47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
48 Ô Dieu, tu m’as accordé ma vengeance, tu m’as soumis les peuples.	48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
49 Tu me délivres de mes ennemis et me rends maître de l’agresseur, tu me libères des violents.	49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
50 Aussi je veux te rendre gloire, ô Seigneur; je chanterai ton nom chez les païens, je dirai:	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
51 “Il donne à son roi victoire sur victoire, gardant sa grâce à celui qu’il a consacré, à David et à sa descendance pour toujours.	51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.