Jeremiás siralmai 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!	1 Herr, denk daran, was uns geschehen, blick her und sieh unsre Schmach!
2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.	2 An Ausländer fiel unser Erbe, unsre Häuser kamen an Fremde.
3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.	3 Wir wurden Waisen, Kinder ohne Vater, unsere Mütter wurden Witwen.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.	4 Unser Wasser trinken wir für Geld, unser Holz müssen wir bezahlen.
5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.	5 Wir werden getrieben, das Joch auf dem Nacken, wir sind müde, man versagt uns die Ruhe.
6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.	6 Nach Ägypten streckten wir die Hand, nach Assur, um uns mit Brot zu sättigen.
7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.	7 Unsere Väter haben gesündigt; sie sind nicht mehr. Wir müssen ihre Sünden tragen.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.	8 Sklaven herrschen über uns, niemand entreißt uns ihren Händen.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.	9 Unter Lebensgefahr holen wir unser Brot, bedroht vom Schwert der Wüste.
10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.	10 Unsere Haut glüht wie ein Ofen von den Gluten des Hungers.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.	11 Frauen hat man in Zion geschändet, Jungfrauen in den Städten von Juda.
12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.	12 Fürsten wurden von Feindeshand gehängt, den Ältesten nahm man die Ehre.
13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.	13 Junge Männer mussten die Handmühlen schleppen, unter der Holzlast brachen Knaben zusammen.
14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.	14 Die Alten blieben fern vom Tor, die Jungen vom Saitenspiel.
15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.	15 Dahin ist unseres Herzens Freude, in Trauer gewandelt unser Reigen.
16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!	16 Die Krone ist uns vom Haupt gefallen. Weh uns, wir haben gesündigt.
17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;	17 Darum ist krank unser Herz, darum sind trüb unsere Augen
18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.	18 über den Zionsberg, der verwüstet liegt; Füchse laufen dort umher.
19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.	19 Du aber, Herr, bleibst ewig, dein Thron von Geschlecht zu Geschlecht.
20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?	20 Warum willst du uns für immer vergessen, uns verlassen fürs ganze Leben?
21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!	21 Kehre uns, Herr, dir zu, dann können wir uns zu dir bekehren. Erneuere unsere Tage, damit sie werden wie früher.
22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?	22 Oder hast du uns denn ganz verworfen, zürnst du uns über alle Maßen?