Jeremiás siralmai 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!	1 ¡Recuerda Señor, lo que nos ha sucedido, mira y contempla nuestro oprobio!
2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.	2 Nuestra herencia pasó a manos de extranjeros, nuestras casas, a manos de extraños.
3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.	3 Estamos huérfanos, sin padre, nuestras madres son como viudas.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.	4 Tenemos que pagar el agua que bebemos, la leña nos cuesta dinero.
5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.	5 Somos empujados con el yugo al cuello, estamos fatigados, no nos dan respiro.
6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.	6 Tendemos las manos hacia Egipto, hacia Asiria, para saciarnos de pan.
7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.	7 Nuestros padres pecaron, y ya no existen: nosotros cargamos con sus culpas.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.	8 Estamos dominados por esclavos y nadie nos arranca de sus manos.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.	9 Arriesgamos la vida para conseguir nuestro pan, afrontando la espada del desierto.
10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.	10 Nuestra piel quema como un horno, por los ardores del hambre.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.	11 Han violado a las mujeres en Sión, a las vírgenes en las ciudades de Judá.
12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.	12 Los príncipes fueron colgados de las manos, no se respetó la dignidad de los ancianos.
13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.	13 Los jóvenes arrastraron la piedra de moler, los niños se doblaron bajo el peso de la leña.
14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.	14 Los ancianos ya no acuden a la puerta de la ciudad, los jóvenes ya no tocan sus cítaras.
15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.	15 Cesó la alegría de nuestro corazón, nuestra danza se ha cambiado en luto.
16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!	16 Se ha caído la corona de nuestras cabezas: ¡ay de nosotros, porque hemos pecado!
17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;	17 Por esto nuestro corazón está dolorido, por esto se nublan nuestros ojos:
18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.	18 porque el monte Sión está desolado y los zorros se pasean por él.
19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.	19 Pero tú, Señor, reinas para siempre, tu trono permanece eternamente.
20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?	20 ¿Por qué nos tendrás siempre olvidados y nos abandonarás toda la vida?
21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!	21 ¡Vuélvenos hacia ti, Señor, y volveremos: renueva nuestros días como en los tiempos pasados!
22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?	22 ¿O es que nos has desechado completamente y te has irritado con nosotros sin medida?