A zsoltárok könyve 109

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,	1 Salmo di David. Disse il Signore al Signore mio: siedi alla destra mia, insino ch' io ponerò li tuoi nemici, come scabello de' tuoi piedi.
2 mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,	2 Il Signore manderà la bacchetta della virtù tua di Sion; signorizza in mezzo de' nemici tuoi.
3 és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.	3 Sarò teco nel principio, nel dì della virtù tua, nella luce de' santi; prima che lucifero, del ventre te generai.
4 Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.	4 Giurò il Signore, e non si pentirà; tu sei sacerdote in eterno secondo l'ordine di Melchisedec.
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.	5 Il Signore è alla mano destra tua; ha fracassati li re nel dì della ira sua.
6 Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.	6 Giudicarà nelle nazioni; empirà le ruine; nella terra abbasserà li capi di molti.
7 Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.	7 Nella via bevette del torrente; però hassi esaltato il capo.
8 Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.
9 Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.
10 Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.
11 Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
12 Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
13 Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
14 Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.
15 Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
16 mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17 Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
18 Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!
19 Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.
20 Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
21 Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.
23 Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
24 Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.
25 Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.
26 Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.
29 Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.
30 Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,
31 mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.