A zsoltárok könyve 109

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,	1 Salmo di David. Disse il Signore al mio Signore: Siedi alla mia destra:
2 mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,	2 Fino a tanto che io ponga i tuoi nemici sgabello a' tuoi piedi.
3 és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.	3 Da Sionne stenderà il Signore lo scettro di tua possanza: esercita il tuo dominio in mezzo de' tuoi nemici.
4 Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.	4 Teco è il principato nel giorno di tua possanza tragli splendori della santità: avanti la stella del mattino io dal mio seno ti generai.
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.	5 Il Signore ha giurato, ed ei non si muterà: tu se' sacerdote in eterno secondo l'ordine di Melchisedech.
6 Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.	6 Il Signore sta al tuo fianco: egli nel giorno dell'ira sua i regi atterrò.
7 Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.	7 Farà giudizio delle nazioni: moltiplicherà le rovine: spezzerà sulla terra le teste di molti,
8 Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.	8 (E dirà): Egli nel suo viaggio berà al torrente: per questo alzerà la sua testa.
9 Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.
10 Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.
11 Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
12 Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
13 Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
14 Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.
15 Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
16 mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17 Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
18 Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!
19 Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.
20 Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
21 Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.
23 Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
24 Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.
25 Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.
26 Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.
29 Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.
30 Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,
31 mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.