A zsoltárok könyve 109

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten, akit dicsérek, ne hallgass,	1 Magistro chori. David. Psalmus. Deus laudis meae, ne tacueris,
2 mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,	2 quia os peccatoris et os dolosi super me apertum est. Locuti sunt adversum me lingua dolosa
3 és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.	3 et sermonibus odii circumdederunt me et expugnaverunt me gratis.
4 Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.	4 Pro dilectione mea adversabantur mihi; ego autem orabam.
5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.	5 Et posuerunt adversum me mala pro bonis et odium pro dilectione mea.
6 Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.	6 Constitue super eum peccatorem, et adversarius stet a dextris eius.
7 Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.	7 Cum iudicatur, exeat condemnatus, et oratio eius fiat in peccatum.
8 Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.	8 Fiant dies eius pauci, et ministerium eius accipiat alter.
9 Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.	9 Fiant filii eius orphani, et uxor eius vidua.
10 Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.	10 Instabiles vagentur filii eius et mendicent et eiciantur de ruinis suis. -
11 Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.	11 Scrutetur fenerator omnem substantiam eius, et diripiant alieni labores eius.
12 Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.	12 Non sit qui praebeat illi misericordiam, nec sit qui misereatur pupillis eius.
13 Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.	13 Fiant nati eius in interitum, in generatione una deleatur nomen eorum.
14 Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.	14 In memoriam redeat iniquitas patrum eius in conspectu Domini, et peccatum matris eius non deleatur.
15 Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,	15 Fiant contra Dominum semper, et disperdat de terra memoriam eorum.
16 mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.	16 Pro eo quod non est recordatus facere misericordiam et persecutus est hominem inopem et mendicum et compunctum corde, ut mortificaret.
17 Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!	17 Et dilexit maledictionem: et veniat ei; et noluit benedictionem: et elongetur ab eo.
18 Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!	18 Et induit maledictionem sicut vestimentum: et intret sicut aqua in interiora eius, et sicut oleum in ossa eius.
19 Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.	19 Fiat ei sicut indumentum, quo operitur, et sicut zona, qua semper praecingitur.
20 Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!	20 Haec retributio eorum, qui adversantur mihi apud Dominum, et qui loquuntur mala adversus animam meam.
21 Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.	21 Et tu, Domine, Domine, fac mecum propter nomen tuum, quia suavis est misericordia tua; libera me,
22 Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.	22 quia egenus et pauper ego sum, et cor meum vulneratum est intra me.
23 Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.	23 Sicut umbra, cum declinat, pertransii, excussus sum sicut locustae.
24 Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.	24 Genua mea infirmata sunt ieiunio, et caro mea contabuit absque oleo.
25 Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.	25 Et ego factus sum opprobrium illis: viderunt me et moverunt capita sua.
26 Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!	26 Adiuva me, Domine Deus meus, salvum me fac secundum misericordiam tuam.
27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.	27 Et sciant quia manus tua haec: tu, Domine, hoc fecisti.
28 Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.	28 Maledicant illi, et tu benedicas; qui insurgunt in me, confundantur, servus autem tuus laetabitur.
29 Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.	29 Induantur, qui detrahunt mihi, pudore et operiantur sicut diploide confusione sua.
30 Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,	30 Confitebor Domino nimis in ore meo et in medio multorum laudabo eum,
31 mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.	31 quia astitit a dextris pauperis, ut salvam faceret a iudicantibus animam eius.