1 E GIOBBE rispose e disse: | 1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt: |
2 Fosse pur lo sdegno mio ben pesato, E fosse parimente la mia calamità levata in una bilancia! | 2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek, |
3 Perciocchè ora sarebbe trovata più pesante che la rena del mare; E però le mie parole vanno all’estremo. | 3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel! |
4 Perchè le saette dell’Onnipotente sono dentro di me, E lo spirito mio ne beve il veleno; Gli spaventi di Dio sono ordinati in battaglia contro a me. | 4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem. |
5 L’asino salvatico raglia egli presso all’erba? Il bue mugghia egli presso alla sua pastura? | 5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll? |
6 Una cosa insipida si mangia ella senza sale? Evvi sapore nella chiara ch’è intorno al torlo dell’uovo? | 6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz? |
7 Le cose che l’anima mia avrebbe ricusate pur di toccare Sono ora i miei dolorosi cibi | 7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem! |
8 Oh! venisse pur quel ch’io chieggio, e concedessemi Iddio quel ch’io aspetto! | 8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek, |
9 E piacesse a Dio di tritarmi, Di sciorre la sua mano, e di disfarmi! | 9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem! |
10 Questa sarebbe pure ancora la mia consolazione, Benchè io arda di dolore, e ch’egli non mi risparmi, Che io non ho nascoste le parole del Santo. | 10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival. |
11 Quale è la mia forza, per isperare? E quale è il termine che mi è posto, per prolungar l’aspettazione dell’anima mia? | 11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak? |
12 La mia forza è ella come la forza delle pietre? La mia carne è ella di rame? | 12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem? |
13 Non è egli così che io non ho più alcun ristoro in me? E che ogni modo di sussistere è cacciato lontan da me? | 13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem. |
14 Benignità dovrebbe essere usata dall’amico inverso colui ch’è tutto strutto; Ma esso ha abbandonato il timor dell’Onnipotente, | 14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét. |
15 I miei fratelli mi hanno fallito, a guisa di un ruscello, Come rapidi torrenti che trapassano via; | 15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből; |
16 I quali sono scuri per lo ghiaccio; E sopra cui la neve si ammonzicchia; | 16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé; |
17 Ma poi, al tempo che corrono, vengono meno, Quando sentono il caldo, spariscono dal luogo loro. | 17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben; |
18 I sentieri del corso loro si contorcono, Essi si riducono a nulla, e si perdono. | 18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek. |
19 Le schiere de’ viandanti di Tema li riguardavano, Le carovane di Seba ne aveano presa speranza; | 19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei, |
20 Ma si vergognano di esservisi fidati; Essendo giunti fin là, sono confusi. | 20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak. |
21 Perciocchè ora voi siete venuti a niente; Avete veduta la ruina, ed avete avuta paura | 21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat! |
22 Vi ho io detto: Datemi, E fate presenti delle vostre facoltà per me? | 22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!? |
23 E liberatemi di man del nemico, E riscuotetemi di man de’ violenti? | 23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!? |
24 Insegnatemi, ed io mi tacerò; E ammaestratemi, se pure ho errato in qualche cosa. | 24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra! |
25 Quanto son potenti le parole di dirittura! E che potrà in esse riprendere alcun di voi? | 25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna? |
26 Stimate voi che parlare sia convincere? E che i ragionamenti di un uomo che ha perduta ogni speranza non sieno altro che vento? | 26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok; |
27 E pure ancora voi vi gittate addosso all’orfano, E cercate di far traboccare il vostro amico. | 27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek. |
28 Ora dunque piacciavi riguardare a me, E se io mento in vostra presenza. | 28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e? |
29 Deh! ravvedetevi; che non siavi iniquità; Da capo, il dico, ravvedetevi, io son giusto in questo affare. | 29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek, |
30 Evvi egli iniquità nella mia lingua? Il mio palato non sa egli discerner le cose perverse? | 30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség! |