1 E GIOBBE rispose, e disse: | 1 És felelt Jób, és ezt mondta: |
2 Date udienza al mio ragionamento, E ciò mi sarà in vece delle vostre consolazioni. | 2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba! |
3 Comportatemi che io parli; E poichè avrò parlato, beffatevi pure. | 3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok! |
4 Quant’è a me, il mio lamento si addirizza egli ad un uomo? E perchè non sarebbe distretto lo spirito mio? | 4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom? |
5 Riguardate a me, e stupite, E mettetevi la mano in su la bocca. | 5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra! |
6 Io stesso, quando me ne ricordo, sono tutto attonito, E la carne mia ne prende orrore | 6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet! |
7 Perchè vivono gli empi? Perchè invecchiano, ed anche son forti e vigorosi? | 7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban? |
8 La lor progenie è stabilita nel lor cospetto, insieme con loro; E i lor discendenti son davanti agli occhi loro. | 8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt, |
9 Le case loro non sono se non pace, senza spavento; E la verga di Dio non è sopra loro. | 9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk, |
10 I lor tori ammontano, e non fallano; Le lor vacche figliano, e non isperdono. | 10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél, |
11 Essi mandano fuori i lor fanciulletti come pecore; E i lor figliuoli van saltellando. | 11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik, |
12 Essi alzano la voce col tamburo e con la cetera; E si rallegrano al suon dell’organo. | 12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak; |
13 Logorano la loro età in piacere, E poi in un momento scendono nel sepolcro. | 13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba. |
14 Quantunque abbiano detto a Dio: Dipartiti da noi; Perciocchè noi non prendiam piacere nella conoscenza delle tue vie. | 14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra! |
15 Che è l’Onnipotente, che noi gli serviamo? E che profitto faremo se lo preghiamo? | 15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’ |
16 Ecco, il ben loro non è egli nelle lor mani? Sia il consiglio degli empi lungi da me | 16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével! |
17 Quante volte avviene egli che la lampana degli empi sia spenta, E che la lor ruina venga loro addosso, E che Iddio dia loro tormenti nella sua ira per lor parte? | 17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait? |
18 E che sieno come paglia al vento, E come pula che il turbo invola? | 18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész? |
19 E che Iddio riserbi a’ lor figliuoli la violenza da loro usata; O che egli la renda a loro stessi, e ch’essi lo sentano? | 19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze! |
20 E che gli occhi loro veggano la lor ruina, E ch’essi bevano dell’ira dell’Onnipotente? | 20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából! |
21 Perciocchè del rimanente, quale affezione avranno essi alle lor case, Da che il numero de’ lor mesi sarà stato troncato? | 21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták! |
22 Potrebbesi insegnar scienza a Dio? Conciossiachè egli sia quel che giudica gli eccelsi. | 22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli? |
23 Colui muore nel colmo della felicità, In compiuta pace e tranquillità. | 23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan; |
24 Le sue secchie son piene di latte, E le sue ossa sono abbeverate di midolla. | 24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja, |
25 E costui muore, essendo in amaritudine d’animo, E non avendo giammai mangiato con diletto. | 25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül; |
26 Amendue giacciono nella polvere, E i vermini li coprono | 26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket. |
27 Ecco, io conosco i vostri pensamenti, E i malvagi discorsi che voi fate contro a me a torto. | 27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket! |
28 Perciocchè voi direte: Ove è la casa del magnifico? Ed ove sono i padiglioni ove abitavano gli empi? | 28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’ |
29 Non vi siete voi giammai informati da coloro che fanno viaggi? Voi non disdirete già i segnali ch’essi ne dànno; | 29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja: |
30 Che il malvagio è riparato al giorno della ruina, Quando le ire sono sparse. | 30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik. |
31 Chi gli rappresenterà la sua via in faccia? E chi gli farà la retribuzione di ciò ch’egli ha fatto? | 31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért? |
32 Poi appresso egli è portato ne’ sepolcri, E non attende più ad altro che all’avello. | 32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött. |
33 I cespi della valle gli son dolci; Ed egli si tira dietro tutti gli uomini, Siccome davanti a lui ne son iti innumerabili. | 33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek! |
34 Come dunque mi consolate voi vanamente? Conciossiachè nelle vostre repliche vi sia sempre della prevaricazione | 34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?« |