1 Simón, hijo de Onías, fue el Sumo Sacerdote que durante su vida restauró la Casa y en sus días consolidó el Santuario. | 1 Simon, Oniás fia, a főpap, élete folyamán rendbehozta Isten házát, és napjai során megerősítette a templomot. |
2 El puso los cimientos de las torres de refuerzo, del alto contrafuerte que rodea al Templo. | 2 Ő építette ki a templom magasságát, a kettős épületet és a templom oromzatát. |
3 En sus días fue excavado el depósito de las aguas, un estanque amplio como el mar. | 3 Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek, és megteltek módfelett, mint a tenger. |
4 Preocupado por preservar a su pueblo de la caída, fortificó la ciudad contra el asedio. | 4 Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól, |
5 ¡Qué glorioso era, rodeado de su pueblo, cuando salía detrás del velo! | 5 a várost erős kézzel nagyobbította. Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt, kibővítette a templom és az udvar bejáratát. |
6 Como lucero del alba en medio de nubes, como luna en su plenilunio, | 6 Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között, miként a telihold, mikor világít a maga idején, |
7 como sol resplandeciente sobre el Templo del Altísimo, como arco iris que brilla entre nubes de gloria, | 7 mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában, |
8 como rosa en los días de primavera, como lirio junto a un manantial, como brote del Líbano en los días de verano, | 8 mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány, mint a rózsa a tavasz napjain, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint a Libanon virágai a nyár napjain, |
9 como fuego e incienso en el incensario, como vaso de oro macizo adornado con toda clase de piedras preciosas, | 9 mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén, |
10 como olivo cargado de frutos, como ciprés que se eleva hasta las nubes. | 10 mint az edény színaranyból, amely mindenféle drágakővel ékes, |
11 Cuando se ponía la vestidura de fiesta y se revestía de sus espléndidos ornamentos, cuando subía al santo altar, él llenaba de gloria el recinto del Santuario. | 11 mint a viruló olajfa s a magasba törő ciprus. Ilyen volt ő, amikor magára vette a díszruhát és teljes pompába öltözött, |
12 Cuando recibía las porciones de manos de los sacerdotes y estaba él mismo de pie, junto al fuego del altar, con una corona de hermanos a su alrededor como retoños de cedro en el Líbano lo rodeaban como troncos de palmera | 12 amikor felment a szent oltárhoz, s a szent ruhában ékeskedett. |
13 todos los hijos de Aarón en su esplendor, con la ofrenda del Señor en sus manos, delante de toda la asamblea de Israel. | 13 Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket, s az oltár mellé állt, körülvette őt a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén, |
14 Mientras oficiaba en los altares y disponía la ofrenda para el Altísimo todopoderoso, | 14 és körülötte álltak, mint a pálmalevelek, Áron összes fiai díszükben, |
15 él extendía la mano sobre la copa, derramaba la libación la sangre de la uva y la vertía al pie del altar, como perfume agradable al Altísimo, Rey del universo. | 15 az Úr áldozataival kezükben Izrael egész közössége előtt, amíg be nem végezte az oltárszolgálatot, és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát. |
16 entonces, los hijos de Aarón prorrumpían en aclamaciones, tocaban sus trompetas de metal batido y hacían oír un sonido imponente, como memorial delante del Altísimo. | 16 Majd kinyújtotta kezét italáldozatra, és áldozott a szőlőfürt véréből, |
17 En seguida, todo el pueblo, unánimemente, caía con el rostro en tierra para adorar a su Señor, el Todopoderoso, el Dios Altísimo. | 17 kiöntötte az oltár aljára, fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek. |
18 También los cantones entonaban sus alabanzas: en medio del estruendo se oía una dulce melodía. | 18 Ekkor Áron fiai felkiáltottak, vert harsonákba fújtak, és hatalmas harsogást hallattak emlékeztetőül Isten előtt. |
19 El pueblo suplicaba al Señor Altísimo, dirigía sus plegarias ante el Misericordioso, hasta que terminaba el culto del Señor y se ponía fin a la liturgia. | 19 Az egész nép együttvéve pedig sietve arcra borult a földön, hogy imádják az Urat, Istenüket, és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez. |
20 Entonces, él descendía y elevaba las manos sobre toda la asamblea de los israelitas, para dar con sus labios la bendición del Señor y tener el honor de pronunciar su Nombre. | 20 Majd az énekesek hallatták hangjukat, s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel. |
21 Y por segunda vez, el pueblo se postraba para recibir la bendición del Altísimo. | 21 Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, és be nem fejezték a teendőket. |
22 Y ahora bendigan al Dios del universo que hace grandes cosas por todas partes, al que nos exaltó desde el seno materno y nos trató según su misericordia. | 22 Akkor leszállt és kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közösségére, hogy Isten áldását vegye ajkára, s az ő nevével dicsekedjen. |
23 Que él nos dé la alegría del corazón, y conceda la paz en nuestros días, a Israel, por los siglos de los siglos. | 23 Ekkor leborultak másodízben, hogy fogadják áldását. |
24 Que su misericordia permanezca fielmente con nosotros y que nos libre en nuestros días. | 24 Most pedig kérjétek a mindenség Istenét, aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön, aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva, és irgalma szerint cselekedett velünk: |
25 Hay dos naciones que detesta mi alma, y la tercera, no es una nación: | 25 adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre, |
26 los que habitan en la montaña de Seír, los filisteos, y el pueblo necio que habita en Siquem. | 26 hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma, és megment minket napjaiban! |
27 Una instrucción de sabiduría y de ciencia es la que dejó grabada en este libro Jesús, hijo de Sirá, hijo de Eleazar, de Jerusalén, que derramó como lluvia la sabiduría de su corazón. | 27 Két népet utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném: |
28 ¡Feliz el que vuelve continuamente sobre estas palabras! El que las ponga en su corazón, será sabio. | 28 akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik. |
29 Si las practica, será capaz de afrontarlo todo, porque la luz del Señor marca su huella. | 29 A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből, aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet. Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik! Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor, mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár. |