Sámuel első könyve 11

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Ezután körülbelül egy hónap múlva az történt, hogy az ammonita Naás felvonult és hadba szállt Jábes-Gileád ellen. Errea jábesi emberek valamennyien azt mondták Naásnak: »Fogadj el minket szövetségeseidnek, s szolgálni fogunk neked.«	1 Nacas l’Ammonita si mosse e pose il campo contro Iabes di Gàlaad. Tutti i cittadini di Iabes di Gàlaad dissero allora a Nacas: «Fa’ un patto con noi e ti saremo sudditi».
2 Ám az ammonita Naás azt felelte nekik: »Csak úgy kötök szövetséget veletek, ha kivájathatom mindannyiatok jobb szemét, s így meggyalázhatlak titeket egész Izrael előtt.«	2 Rispose loro Nacas l’Ammonita: «A queste condizioni farò un patto con voi: possa io cavare a tutti voi l’occhio destro e porre tale gesto a oltraggio di tutto Israele».
3 Azt mondták erre neki Jábes vénei: »Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldhessünk Izrael minden határába: s ha nem akad, aki megvéd minket, akkor kimegyünk hozzád.«	3 Di nuovo chiesero gli anziani di Iabes: «Lasciaci sette giorni per inviare messaggeri in tutto il territorio d’Israele. Se nessuno verrà a salvarci, usciremo incontro a te».
4 Elmentek tehát a követek Saul Gibeájába, s elmondták e szavakat a nép hallatára. Erre az egész nép hangos sírásra fakadt.	4 I messaggeri arrivarono a Gàbaa di Saul e riferirono quelle parole davanti al popolo, e tutto il popolo levò la voce e pianse.
5 Íme, azonban éppen akkor jött meg Saul, aki marháit terelte haza a mezőről és azt mondta: »Mi baja van a népnek, hogy sír?« Erre elbeszélték neki a jábesi emberek szavait.	5 Ma ecco che Saul veniva dalla campagna dietro l’armento. Chiese dunque Saul: «Che ha il popolo da piangere?». Riferirono a lui le parole degli uomini di Iabes.
6 Amikor e szavakat hallotta, nagyon fellobbant haragja, az Úr lelke pedig megszállta Sault.	6 Lo spirito di Dio irruppe allora su Saul ed egli, appena udite quelle parole, si irritò molto.
7 Erre ő vette mind a két marhát, darabokra vagdalta, s követekkel elküldte Izrael minden határába és azt mondta: »Aki nem vonul ki és nem követi Sault és Sámuelt, annak marháival ugyanígy fog történni.« Elfogta erre a népet az Úr félelme, és egy emberként kivonultak.	7 Prese un paio di buoi, li fece a pezzi e li inviò in tutto il territorio d’Israele per mezzo di messaggeri con questo proclama: «A chi non uscirà dietro Saul e dietro Samuele, così sarà fatto dei suoi buoi». Cadde il terrore del Signore sul popolo e si mossero come un sol uomo.
8 Ő meg is számlálta őket Bezekben, s Izrael fiai háromszázezren, Júda emberei pedig harmincezren voltak.	8 Saul li passò in rassegna a Bezek e risultarono trecentomila Israeliti e trentamila di Giuda.
9 Azt mondták erre az odajött követeknek: »Ezt mondjátok a jábesgileádi embereknek: Holnap, mire az idő felmelegszik, megszabadultok.« Elmentek tehát a követek, s hírül vitték ezt a jábesi embereknek, s azok megörültek.	9 Dissero allora ai messaggeri che erano giunti: «Direte ai cittadini di Iabes di Gàlaad: “Domani, quando il sole comincerà a scaldare, sarete salvi”». I messaggeri partirono e riferirono agli uomini di Iabes, che ne ebbero grande gioia.
10 Ki is üzentek az ammonitáknak: »Holnap kimegyünk hozzátok, s tehettek velünk akármit, ami nektek tetszik.«	10 Allora gli uomini di Iabes dissero a Nacas: «Domani usciremo incontro a voi e ci farete quanto sembrerà bene ai vostri occhi».
11 Amikor aztán a másnap elérkezett, az történt, hogy Saul három részre osztotta a népet, s a hajnali őrködés idején behatolt a táborba és mire az idő felmelegedett, megverte az ammonitákat; a megmaradtak is úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.	11 Il giorno dopo Saul divise il popolo in tre schiere e irruppe in mezzo al campo sul far del mattino; batterono gli Ammoniti finché il giorno si fece caldo. Quelli che scamparono furono dispersi: non ne rimasero due insieme.
12 Ekkor a nép így szólt Sámuelhez: »Ki az, aki azt mondta: ‘Hát Saul fog uralkodni rajtunk?’ Adjátok ki azokat az embereket, s öljük meg őket.«	12 Il popolo allora disse a Samuele: «Chi ha detto: “Dovrà forse regnare Saul su di noi?”. Consegnaci costoro e li faremo morire».
13 Ám Saul azt mondta: »Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert ma az Úr szabadulást szerzett Izraelnek.«	13 Ma Saul disse: «Oggi non si deve far morire nessuno, perché in questo giorno il Signore ha operato la salvezza in Israele».
14 Azt mondta erre Sámuel a népnek: »Gyertek, menjünk Gilgálba, s újítsuk ott meg a királyságot.«	14 Samuele ordinò al popolo: «Su, andiamo a Gàlgala: là inaugureremo il regno».
15 El is ment az egész nép Gilgálba, s ott királlyá tették Sault az Úr előtt Gilgálban, s békeáldozatokat vágtak ott az Úr előtt és nagyon örvendezett Saul s Izraelnek valamennyi embere.	15 Tutto il popolo andò a Gàlgala, e là davanti al Signore a Gàlgala, riconobbero Saul come re; qui offrirono anche sacrifici di comunione davanti al Signore con grande gioia, Saul e tutti gli Israeliti.