A rómaiaknak írt levél 9

¹ Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem tesz tanúságot a Szentlélekben,

² hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen.

³ Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért,

⁴ az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek.

⁵ Övék az atyák, és test szerint Krisztus is közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen.

⁶ Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik;

⁷ és nem is mindnyájan Ábrahám fiai azért, mert az ő leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak« .

⁸ Más szóval: nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak.

⁹ Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz« .

¹⁰ Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait,

¹¹ mert mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna – azért, hogy az Isten szabad választása megmaradjon –,

¹² nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt a kijelentést kapta: »az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája« ,

¹³ amint írva van: »Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem« .

¹⁴ Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmi esetre sem!

¹⁵ Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok« .

¹⁶ Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen.

¹⁷ Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék« .

¹⁸ Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.

¹⁹ Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?«

²⁰ Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a formálójától : »Miért alkottál engem ilyennek?«

²¹ Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre?

²² Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek?

²³ És nem azért, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre készített,

²⁴ amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?

²⁵ Ahogy Ózeásnál mondja: »Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni, és a nem kedveltet kedveltnek« .

²⁶ És akkor ez lesz: »Azon a helyen, ahol azt mondták nekik: ‘Ti nem vagytok népem’, ott az élő Isten fiainak hívják majd őket«.

²⁷ Izajás pedig fennen hirdeti Izraelről: »Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.

²⁸ Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr a földön« .

²⁹ Amint előre megmondta Izajás: »Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, úgy jártunk volna, mint Szodoma, és olyanok lettünk volna, mint Gomorra«.

³⁰ Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jártak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást.

³¹ Izrael ellenben törekedett a megigazulás törvényére, mégsem érte el a törvény célját.

³² Miért? Mert nem a hit, hanem a tettek által akarta azt elérni. Megbotlottak a botlás kövében,

³³ amint írva van: »Íme, Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány szikláját, és senki sem szégyenül meg, aki hisz benne«.