A példabeszédek könyve 30

¹ A masszai Águrnak, Jáke fiának mondásai. Így szól a férfi, akivel Isten van, és mert Isten vele van, bátorsággal mondja:

² Balgább vagyok, mint a többi ember, és nincsen emberi bölcsességem!

³ Nem tanultam bölcsességet, hogyan ismerném tehát a Legszentebbet?

⁴ Ki ment fel az égbe és szállott alá? A szelet ki gyűjtötte kezébe? A vizet ki kötötte mintegy köpenybe, ki állította föl a földnek minden szélét? Hogy hívják? És mi a neve a fiának, ha tudod?

⁵ Isten minden szava állja a tüzet, védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak.

⁶ Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned, hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj!

⁷ Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok:

⁸ Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot! Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő,

⁹ hogy jóllakván meg ne tagadjalak, és ne mondjam: »Ki az az Úr?« vagy szükségtől hajtva ne lopjak, és meg ne gyalázzam Istenem nevét!

¹⁰ Ne rágalmazd a szolgát uránál, hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!

¹¹ Olyan nemzedék ez, amely elátkozza atyját, és nem áldja anyját,

¹² nemzedék, amely tiszta a saját szemében, pedig le nem mosta magáról szennyét,

¹³ nemzedék, amely szemét magasan hordja, és felhúzza szemöldökét,

¹⁴ nemzedék, amelynek foga megannyi kard, és álla csupa kés, hogy felfalja a nyomorgókat a földről, és a szegényeket az emberek közül.

¹⁵ A piócának két leánya van, mindegyik azt mondja: »Ide vele! Ide vele!« Három az, ami telhetetlen, és négy, ami sohasem mondja: »elég!«:

¹⁶ az alvilág, az anyaméh szája, a föld, amely nem tud betelni vízzel, s a tűz, amely sohasem mondja, hogy: »elég!«

¹⁷ A szemet, amely atyjából csúfot űz, és lenézi anyja szülését, vájják ki a patakok hollói, és falják fel a sasok fiai!

¹⁸ Három dolog nem fér a fejembe, és négyet sehogy sem értek:

¹⁹ a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a tenger közepén, s a férfi útját a leánynál.

²⁰ Ilyen még a házasságtörő asszony útja is: eszik, megtörli száját, és így szól: »Semmi rosszat sem tettem!«

²¹ Három dolog alatt rendül meg a föld, és négyet nem tud elviselni:

²² a rabszolgát, ha király lesz belőle, a balgát, ha jóllakik étellel,

²³ a gyűlölt nőt, ha férjhez megy, s a rableányt, ha úrnője örökébe lép.

²⁴ Négy igen apró van a földön, de azért a bölcseknél is okosabb:

²⁵ erőtlen nép a hangya, de aratáskor gyűjti élelmét,

²⁶ gyenge nép a szirti borz, mégis sziklába építi lakását,

²⁷ a sáskának nincsen királya, és raja mégis rendben vonul,

²⁸ a gyík kezével kapaszkodik, és ott van királyi palotákban.

²⁹ Hárman lépnek szépen, és négyen járnak délcegen:

³⁰ az oroszlán, a hős az állatok között, nem hátrál meg senki elől,

³¹ a kakas, amint a tyúkok között büszkén lépeget, a bak a kecskenyáj élén, s a király, ha kiáll népe elé.

³² Van, aki akkor bizonyul balgának, mikor magasra emelték: ha okos lett volna, kezét a szájára tette volna.

³³ Aki fejés közben erősen nyomja a tőgyet, vajat szorít ki belőle. Aki erősen fújja orrát, vért nyom ki belőle. Aki az indulatot szítja, viszályt okoz.