A zsoltárok könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 In finem, pro occultis filii. Psalmus David.
2 Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.	2 Confitebor tibi, Domine, in toto corde meo ; narrabo omnia mirabilia tua.
3 Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!	3 Lætabor et exsultabo in te ; psallam nomini tuo, Altissime.
4 Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.	4 In convertendo inimicum meum retrorsum ; infirmabuntur, et peribunt a facie tua.
5 Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.	5 Quoniam fecisti judicium meum et causam meam ; sedisti super thronum, qui judicas justitiam.
6 Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.	6 Increpasti gentes, et periit impius : nomen eorum delesti in æternum, et in sæculum sæculi.
7 Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.	7 Inimici defecerunt frameæ in finem, et civitates eorum destruxisti. Periit memoria eorum cum sonitu ;
8 Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.	8 et Dominus in æternum permanet. Paravit in judicio thronum suum,
9 Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.	9 et ipse judicabit orbem terræ in æquitate : judicabit populos in justitia.
10 Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.	10 Et factus est Dominus refugium pauperi ; adjutor in opportunitatibus, in tribulatione.
11 Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.	11 Et sperent in te qui noverunt nomen tuum, quoniam non dereliquisti quærentes te, Domine.
12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.	12 Psallite Domino qui habitat in Sion ; annuntiate inter gentes studia ejus :
13 Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.	13 quoniam requirens sanguinem eorum recordatus est ; non est oblitus clamorem pauperum.
14 Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,	14 Miserere mei, Domine : vide humilitatem meam de inimicis meis,
15 hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.	15 qui exaltas me de portis mortis, ut annuntiem omnes laudationes tuas in portis filiæ Sion :
16 A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.	16 exultabo in salutari tuo. Infixæ sunt gentes in interitu quem fecerunt ; in laqueo isto quem absconderunt comprehensus est pes eorum.
17 Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.	17 Cognoscetur Dominus judicia faciens ; in operibus manuum suarum comprehensus est peccator.
18 Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!	18 Convertantur peccatores in infernum, omnes gentes quæ obliviscuntur Deum.
19 Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.	19 Quoniam non in finem oblivio erit pauperis ; patientia pauperum non peribit in finem.
20 Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.	20 Exsurge, Domine ; non confortetur homo : judicentur gentes in conspectu tuo.
21 Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!	21 Constitue, Domine, legislatorem super eos, ut sciant gentes quoniam homines sunt.
	22 Ut quid, Domine, recessisti longe ; despicis in opportunitatibus, in tribulatione ?
	23 Dum superbit impius, incenditur pauper : comprehenduntur in consiliis quibus cogitant.
	24 Quoniam laudatur peccator in desideriis animæ suæ, et iniquus benedicitur.
	25 Exacerbavit Dominum peccator : secundum multitudinem iræ suæ, non quæret.
	26 Non est Deus in conspectu ejus ; inquinatæ sunt viæ illius in omni tempore. Auferuntur judicia tua a facie ejus ; omnium inimicorum suorum dominabitur.
	27 Dixit enim in corde suo : Non movebor a generatione in generationem, sine malo.
	28 Cujus maledictione os plenum est, et amaritudine, et dolo ; sub lingua ejus labor et dolor.
	29 Sedet in insidiis cum divitibus in occultis, ut interficiat innocentem.
	30 Oculi ejus in pauperem respiciunt ; insidiatur in abscondito, quasi leo in spelunca sua. Insidiatur ut rapiat pauperem ; rapere pauperem dum attrahit eum.
	31 In laqueo suo humiliabit eum ; inclinabit se, et cadet cum dominatus fuerit pauperum.
	32 Dixit enim in corde suo : Oblitus est Deus ; avertit faciem suam, ne videat in finem.
	33 Exsurge, Domine Deus, exaltetur manus tua ; ne obliviscaris pauperum.
	34 Propter quid irritavit impius Deum ? dixit enim in corde suo : Non requiret.
	35 Vides, quoniam tu laborem et dolorem consideras, ut tradas eos in manus tuas. Tibi derelictus est pauper ; orphano tu eris adjutor.
	36 Contere brachium peccatoris et maligni ; quæretur peccatum illius, et non invenietur.
	37 Dominus regnabit in æternum, et in sæculum sæculi ; peribitis, gentes, de terra illius.
	38 Desiderium pauperum exaudivit Dominus ; præparationem cordis eorum audivit auris tua :
	39 judicare pupillo et humili, ut non apponat ultra magnificare se homo super terram.