A zsoltárok könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Au maître de chant. Sur l’air “mort au fils…”. Psaume de David.
2 Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.	2 Je veux te louer, Seigneur, de toute mon âme, je veux redire toutes tes merveilles.
3 Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!	3 Je veux me réjouir et que ma joie éclate pour toi, je fêterai ton nom, ô Très-Haut.
4 Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.	4 Car l’ennemi recule, il chancelle puis il tombe devant toi,
5 Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.	5 quand tu juges et te prononces en ma faveur depuis ton trône où tu sièges, ô juste juge.
6 Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.	6 Tu as maté les païens, fait périr les méchants; tu as effacé leurs noms pour toujours.
7 Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.	7 L’ennemi est achevé, ruiné à jamais, ses villes déracinées: on n’en parlera plus.
8 Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.	8 Voici que le Seigneur règne et c’est pour toujours, son trône est là, il va juger.
9 Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.	9 Il jugera le monde avec justice, il fera avec droiture le procès des nations.
10 Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.	10 Que le Seigneur soit à l’opprimé son refuge, son lieu fort dans les temps de détresse.
11 Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.	11 En toi se confient ceux qui connaissent ton nom, car tu n’oublies pas, Seigneur, ceux qui te cherchent.
12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.	12 Jouez pour le Seigneur qui habite en Sion, racontez ses exploits parmi les païens.
13 Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.	13 Car il fait rendre compte, il n’oublie pas le sang ni les cris des malheureux.
14 Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,	14 Aie pitié de moi, Seigneur, vois comme on me maltraite, redonne-moi la vie quand je suis presque mort,
15 hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.	15 et je dirai toutes tes louanges aux portes et sur les places de notre chère Sion.
16 A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.	16 Les païens sont tombés dans la fosse qu’ils ont faite, leur pied s’est pris au filet qu’ils avaient caché.
17 Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.	17 Le Seigneur s’est montré, il a rendu justice, le méchant s’est trouvé pris dans ses propres méfaits.
18 Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!	18 Que les méchants retournent dessous terre, tous ces païens qui oublient Dieu.
19 Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.	19 Car le pauvre n’est pas oublié jusqu’à la fin, l’espoir des humbles ne sera pas sans fin déçu.
20 Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.	20 Lève-toi, Seigneur, les hommes seraient-ils plus forts? Que les nations soient jugées en ta présence.
21 Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!	21 Impose-leur ta crainte, Seigneur, que ces païens sachent qu’ils ne sont que des hommes.