A zsoltárok könyve 79

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.	1 In finem, pro iis qui commutabuntur. Testimonium Asaph, psalmus.
2 Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak.	2 Qui regis Israël, intende ; qui deducis velut ovem Joseph. Qui sedes super cherubim, manifestare
3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket.	3 coram Ephraim, Benjamin, et Manasse. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias nos.
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.	4 Deus, converte nos, et ostende faciem tuam, et salvi erimus.
5 Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?	5 Domine Deus virtutum, quousque irasceris super orationem servi tui ?
6 A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet.	6 cibabis nos pane lacrimarum, et potum dabis nobis in lacrimis in mensura ?
7 Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét!	7 Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos.
8 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk.	8 Deus virtutum, converte nos, et ostende faciem tuam, et salvi erimus.
9 Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért!	9 Vineam de Ægypto transtulisti : ejecisti gentes, et plantasti eam.
10 Miért mondják a pogányok között: »Hol van az ő Istenük?« Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása.	10 Dux itineris fuisti in conspectu ejus ; plantasti radices ejus, et implevit terram.
11 Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.	11 Operuit montes umbra ejus, et arbusta ejus cedros Dei.
12 Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram.	12 Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumen propagines ejus.
13 Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!	13 Ut quid destruxisti maceriam ejus, et vindemiant eam omnes qui prætergrediuntur viam ?
	14 Exterminavit eam aper de silva, et singularis ferus depastus est eam.
	15 Deus virtutum, convertere, respice de cælo, et vide, et visita vineam istam :
	16 et perfice eam quam plantavit dextera tua, et super filium hominis quem confirmasti tibi.
	17 Incensa igni et suffossa, ab increpatione vultus tui peribunt.
	18 Fiat manus tua super virum dexteræ tuæ, et super filium hominis quem confirmasti tibi.
	19 Et non discedimus a te : vivificabis nos, et nomen tuum invocabimus.
	20 Domine Deus virtutum, converte nos, et ostende faciem tuam, et salvi erimus.