Jób könyve 29

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.