Jób könyve 20

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:	1 Da antwortete Zofar von Naama und sprach:
2 »Azért hajszolja bennem egyik gondolat a másikat, és csapong elmém ide s tova,	2 Darum drängt mich meine Erregung zur Antwort und deswegen stürmt es in mir.
3 mert csúfságomra szolgáló kitanítást hallok, és értelmes lelkem válaszra késztet.	3 Schmähende Rüge muss ich hören, doch der Geist meiner Einsicht lässt mich entgegnen.
4 Tudom azt, hogy régtől fogva, mióta az embert a földre helyezték,	4 Weißt du das nicht von Urzeit her, seit Gott Menschen auf die Erde gesetzt hat:
5 az istentelenek ujjongása rövid, s a gonosznak öröme csak egy pillanat:	5 dass kurz nur währt der Frevler Jubel, einen Augenblick nur des Ruchlosen Freude?
6 emelkedjék bár gőgje akár az égig, érje bár feje a felhőket,	6 Steigt auch sein Übermut zum Himmel und rührt sein Kopf bis ans Gewölk,
7 tönkremegy végképp, mint a trágya, s akik látták őt, kérdik: ‘Hová lett?’	7 wie sein Kot vergeht er doch für immer; die ihn gesehen haben, werden fragen: Wo ist er?
8 Elszáll, mint az álom, és nem lehet megtalálni, eltűnik, mint az éjjeli látomás.	8 Wie ein Traum verfliegt er und ist nicht mehr zu finden, wird weggescheucht wie ein Gesicht der Nacht.
9 A szem, amely nézte, nem látja többé, és helye nem látja őt viszont.	9 Das Auge, das ihn sah, erblickt ihn nicht wieder, seine Stätte schaut ihn nie mehr.
10 Fiai szegénységben senyvednek, és keze visszaadja vagyonát;	10 Seine Söhne müssen bei Armen betteln, ihre Hände geben seine Habe zurück.
11 csontjai telve vannak ifjúsága bűneivel, pihenni térnek vele a porba.	11 Strotzen von Jugendkraft auch seine Glieder, sie betten sich doch mit ihm in den Staub.
12 Ha szájában édes ízt hagy is a gonoszság, és azt nyelve alá rejti,	12 Schmeckt süß das Böse in seinem Mund, birgt er es unter seiner Zunge,
13 óvja, el nem hagyja és ínyén visszatartja:	13 spart er es auf und will nicht von ihm lassen, hält er es auch tief in seinem Gaumen fest,
14 étke beleiben elváltozik, áspisok mérgévé lesz bensejében;	14 in seinem Innern verwandelt sich die Speise, sie wird in seinem Leib ihm zu Natterngift.
15 a vagyont, amelyet elnyelt, ki kell hánynia, kihajtja azt Isten a gyomrából;	15 Das Gut, das er verschlungen hat, speit er aus; aus seinem Leib treibt Gott es heraus.
16 áspisok mérgét szívja magába, vipera nyelve öli meg őt.	16 Das Gift von Nattern saugt er ein, es tötet ihn der Viper Zunge.
17 Nem legelteti szemét folyóvíz csermelyein, mézzel, vajjal folyó patakokon.	17 Nicht darf er Bäche von Öl schauen, nicht Flüsse, die von Milch und Honig fließen.
18 Visszaadja, amit fáradsággal szerzett, le nem nyelheti; nem örvendhet annak, hogy sokat szerzett.	18 Zurückgeben muss er seinen Gewinn, genießen darf er ihn nicht, darf sich nicht freuen am ertauschten Gut.
19 Mivel megrontotta és kifosztotta a szegényeket, mert házat harácsolt, amelyet nem épített,	19 Denn Arme schlug er nieder, ließ sie liegen, raubte das Haus, das er nicht gebaut.
20 mivel gyomra nem tudott betelni, meg nem tarthatja, ha megvan, amit kívánt.	20 Denn kein Genug kennt er in seinem Bauch, drum entkommt er nicht mit seinen Schätzen.
21 Nem maradt semmi sem, mit fel nem falt, ezért semmi sem marad meg javaiból.	21 Nichts entgeht seinem Fraß, darum hält sein Glück auch nicht stand.
22 Bőség közepette szűkölködik és nyugtalan, rátör minden fájdalom.	22 Trotz vollen Überflusses kommt er in Not, die ganze Wucht des Elends fällt ihn an.
23 Amikor gyomrát megtölteni készül, elküldi ellene haragja tüzét, hadait zúdítja rá;	23 Und so geschieht es: Um des Frevlers Bauch zu füllen, lässt Gott auf ihn die Gluten seines Zornes los, lässt auf ihn regnen seine Schläge.
24 menekül a vasfegyver elől, és belerohan a rézíjba.	24 Flieht er vor dem Eisenpanzer, durchbohrt ihn der Bogen aus Bronze.
25 Lövedék hatol át hátán, és villogó penge járja át epéjét. Rémület jön el rá;	25 In den Rücken fährt ihm Gottes Geschoss, ein Blitz in seine Galle. Schrecken gehen über ihn hin.
26 teljes sötétség van számára eltéve, tűz emészti meg, amelyet nem ember élesztett; bajba jut, aki sátrában marad.	26 Nur finsteres Unheil ist für ihn aufbewahrt, Feuer, von niemand entfacht, verzehrt ihn, frisst noch den letzten Mann in seinem Zelt.
27 Bűnét napvilágra hozza az ég, s a föld ellene támad.	27 Der Himmel enthüllt seine Schuld, die Erde bäumt sich gegen ihn auf.
28 Tárva áll házának gazdagsága, elragadják azt Isten haragja napján.	28 Die Flut wälzt sein Haus hinweg, Wasserströme am Tag seines Zorns.
29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, s a beszédéért járó örökrész az Úrtól.«	29 Das ist des Frevlers Anteil von Gott, das Erbe, das Gott ihm zuspricht.