Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 « Il mio spirito si consuma, i miei giorni finiscono, e non mi resta altro che il sepolcro,
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 sebbene non abbia peccato, il mio occhio vive nelle amarezze.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Liberami, Signore, mettimi accanto a te, e allora vengano pure a combattere contro di me.
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 Hai allontanato il loro cuore dalla sapienza, e per questo non trionferanno.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 Egli promette la preda ai compagni, mentre gli occhi dei suoi figli si struggono.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 Mi ha fatto la favola del volgo, e come un esempio dinanzi a loro.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 Ho perso il lume degli occhi dall'indignazione e le mie membra son quasi ridotte a nulla,
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 i giusti ne stupiranno, e l'innocente si leverà contro l'ipocrita,
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 il giusto terrà la sua strada, e chi ha le mani pure raddoppierà il coraggio.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 Andate dunque voi tutti a mutar pensiero e poi tornate, chè non mi riesce trovare tra voi un sapiente,
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 i miei giorni son passati, i miei disegni, affanno del mio cuore, sono svaniti,
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 han cambiata la notte in giorno. Spero che dopo le tenebre venga di nuovo la luce.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 Ma quando avrò aspettato, il soggiorno dei morti sarà la mia casa: nelle tenebre ho già disteso il mio letto.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 Ho detto alla putredine: Tu sei mio padre, e ai vermi: Voi siete mia madre e mie sorelle.
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Dov'è dunque ciò che aspetto? E la mia pazienza chi la considera?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 Scenderanno tutte le mie cose nell'Abisso? E potrò almeno laggiù aver requie? ».