Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 My spirit will be wasted, my days will be shortened, and only the grave will left for me.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 I have not sinned, yet my eye remains in bitterness.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Free me, O Lord, and set me beside you, and let the hand of anyone you wish fight against me.
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 You have set their heart far from discipline; therefore, they will not be praised.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 He promises prey to his companions, but the eyes of his sons will grow faint.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 He has posted me like a proverb to the people, and I am an example in their presence.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 My eyesight has been clouded by indignation, and my limbs have been reduced, as if to nothing.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 The just will be astounded over this, and the innocent will be stirred up against the hypocrite.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 And the just will cling to his way, and clean hands will increase strength.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 Therefore, be converted, all of you, and approach, for I do not find in you any wisdom.
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 My days have passed away; my thoughts have been scattered, tormenting my heart.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 They have turned night into day, and I hope for light again after the darkness.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 If I should wait, the underworld is my house, and in darkness I have spread out my bed.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 I have said to decay and to worms: “You are my father, my mother, and my sister.”
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Therefore, where is my expectation now, and who is it that considers my patience?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 Everything of mine will descend into the deepest underworld; do you think that, in that place at least, there will be rest for me?