Sámuel második könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,	1 Davide rivolse al Signore le parole di questo canto, il giorno in cui il Signore lo liberò dalla mano di tutti i suoi nemici e dalla mano di Saul.
2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,	2 Egli disse: "Il Signore è mia roccia e mia fortezza, mio rifugio per me è
3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.	3 il mio Dio; mia rupe in cui mi rifugio, mio scudo e mio corno di salvezza; mia rocca e mio rifugio, mio salvatore. Tu mi salvi dalla violenza.
4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.	4 Invocai il Signore, degno di lode, e fui salvato dai miei nemici.
5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,	5 Quando mi avvolsero le onde di morte, i torrenti di Belial mi oppressero,
6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,	6 le corde degli inferi mi circondarono, mi affrontarono i lacci di morte,
7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.	7 nella mia angustia invocai il Signore, e verso il mio Dio gridai, dal suo palazzo ascoltò la mia voce e la mia supplica giunse alle sue orecchie.
8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.	8 Si agitò e si scosse la terra le fondamenta dei cieli tremarono; si agitarono perché si accese la sua ira.
9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.	9 Salì fumo dalle sue narici e fuoco divoratore dalla sua bocca, carboni fiammeggiarono da lui.
10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,	10 Piegò i cieli e discese, e una densa nube era sotto i suoi piedi,
11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.	11 cavalcò un cherubino e volò, apparve sulle ali del vento;
12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.	12 si avvolse di tenebre come tenda, un ammasso di acqua, nubi profondissime.
13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,	13 Per lo splendore davanti a lui, s'accesero carboni di fuoco;
14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,	14 tuonò dal cielo il Signore e l'Altissimo emise la sua voce:
15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.	15 scoccò frecce e le disseminò, scagliò fulmini e li sparpagliò.
16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.	16 Furono messi a nudo gli abissi del mare, le fondamenta del mondo furono scoperte, al rimbombo minaccioso del Signore, al soffio del vento delle sue narici.
17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,	17 Dall'alto stese la mano e mi afferrò, mi trasse fuori dalle acque profonde.
18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.	18 Mi salvò dal mio potente nemico, dai miei avversari, perché più forti di me.
19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,	19 Mi affrontarono nel giorno della mia calamità, ma il Signore fu il sostegno per me.
20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.	20 Mi fece uscire in luogo spazioso, mi liberò perché si compiace in me.
21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,	21 Il Signore mi ricompensò secondo la mia giustizia, secondo la purezza delle mie mani mi retribuì;
22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;	22 perché io ho osservato le vie del Signore e non ho agito male lontano dal mio Dio;
23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,	23 perché ogni suo precetto fu davanti a me, e dalla sua legge non mi allontanai.
24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.	24 Fui perfetto verso di lui, e mi guardai dal mio peccato.
25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.	25 Il Signore mi ricompensò secondo la mia giustizia, secondo la mia innocenza davanti ai suoi occhi.
26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,	26 Con il pio tratti da pio, con l'uomo perfetto tratti da perfetto;
27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.	27 con il sincero ti mostri sincero, ma con il perverso ti mostri subdolo.
28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.	28 Tu salvi il popolo umile e sui superbi abbassi i tuoi occhi.
29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.	29 Certo, tu sei la mia lampada, o Signore, è il Signore che illumina le mie tenebre.
30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.	30 Certo, con te inseguo una truppa, col mio Dio posso saltare una muraglia.
31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.	31 Dio, il suo dominio è perfetto, il comando del Signore è sicuro. Egli è scudo per tutti quelli che si rifugiano in lui.
32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?	32 Certo, chi è Dio fuori del Signore, e chi è rupe fuori del Dio nostro?
33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,	33 Dio è mia fortezza potente, ed estende il suo dominio perfetto,
34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,	34 egli rese i miei piedi come quelli delle cerve, mi fa stare in piedi sulle alture;
35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.	35 egli addestrò le mie mani alla guerra e pose un arco di bronzo nelle mie braccia.
36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.	36 Tu mi desti il tuo scudo vittorioso e il tuo trionfo mi ha reso grande.
37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.	37 Tu rendesti spedito il mio passo, e le mie caviglie non vacillarono.
38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,	38 Inseguii i miei nemici e li distrussi, non tornai indietro finché non li annientai.
39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.	39 Li annientai e li percossi, tanto che non poterono alzarsi, essi caddero sotto i miei piedi.
40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,	40 Mi hai cinto di forza per la battaglia, hai fatto cadere sotto di me i miei aggressori.
41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.	41 Tu mi hai dato la nuca dei miei nemici, i miei avversari li ho sterminati;
42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.	42 essi guardarono, ma non vi era il salvatore, verso il Signore, ma non rispose ad essi.
43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.	43 Li ho stritolati come la polvere della terra, come il fango delle strade li ho polverizzati e calpestati.
44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.	44 Mi hai liberato dalle lotte del mio popolo, mi hai conservato a capo delle nazioni, gente che non conoscevo mi ha servito;
45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.	45 i figli dello straniero si umiliano davanti a me, appena sentono mi obbediscono;
46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.	46 i figli dello straniero vengono meno, escono tremanti dai loro nascondigli.
47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,	47 Viva il Signore! Benedetta la mia rupe! Sia esaltato il Dio della mia roccia di salvezza,
48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,	48 il Dio che mi concede le vendette, e che mi sottomette i popoli,
49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.	49 che mi sottrae ai miei nemici; tu mi poni al disopra dei miei aggressori e mi salvi da uomini violenti.
50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,	50 Per questo ti lodo, o Signore, tra i popoli, e inneggerò al tuo nome.
51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«	51 Egli concede grandi vittorie al suo re, e compie opere d'amore per il suo consacrato, per Davide e la sua discendenza per sempre".