Második levél a korintusiaknak 2

Káldi-Neovulgáta	Stuttgartensia - Delitzsch
¹ Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok.	¹ וַאֲנִי גָּמַרְתִּי בְלִבִּי לְבִלְתִּי שׁוּב־עוֹד אֲלֵיכֶם בְּעַצָּבֶת
² Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én megszomorítok?	² כִּי אִם־אֲנִי אַעֲצִיבְכֶם מִי אֵפוֹא יְשַׂמְּחֵנִי בִּלְתִּי אִם־הַנֶּעְצָב עַל־יָדִי
³ És arról a dologról is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen engem szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meggyőződésem mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme.	³ וְזֹאת כָּתַבְתִּי לָכֶם פֶּן־יִהְיֶה לִּי בְּבוֹאִי עֶצֶב מֵאֵלֶּה אֲשֶׁר הָיָה־לִי לִשְׂמֹחַ עֲלֵיהֶם וּבֹטֵחַ אֲנִי בְּכֻלְּכֶם כִּי שִׂמְחָתִי הִיא שִׂמְחַת כֻּלְּכֶם
⁴ Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.	⁴ כִּי מֵרֹב צָרַת לִבִּי וּמְצוּקָה כָּתַבְתִּי לָכֶם וּבִדְמָעוֹת הַרְבֵּה וְלֹא לְהַעֲצִיבְכֶם רַק לְמַעַן תֵּדְעוּ הָאַהֲבָה הַיְתֵרָה אֲשֶׁר אָהַבְתִּי אֶתְכֶם
⁵ Ha nekem valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat.	⁵ וְאִם־יֵשׁ אִישׁ אֲשֶׁר הֶעֱצִיב לֹא־אֹתִי הֶעֱצִיב אֶלָּא כֻלְּכֶם פֶּן־אַפְרִיז עַל־הַמִּדָּה הֶעֱצִיב לְמִקְצָת
⁶ Elég az ilyennek az a büntetés, amely a többség részéről érte.	⁶ וְדַי לָאִישׁ כָּמֹהוּ הַתּוֹכֵחָה הַהִיא מֵאֵת הָרַבִּים
⁷ Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánat valamiképpen el ne eméssze őt.	⁷ וְעַתָּה לְהֶפֶךְ תִּסְלְחוּ וּתְנַחֲמוּ כְּדֵי שֶׁלֹּא יִתְבַּלַּע הָאִישׁ בְּגֹדֶל הָעִצָּבוֹן
⁸ Éppen ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.	⁸ עַל־כֵּן אֲבַקְשָׁה מִכֶּם לִגְמֹל עָלָיו גְּמוּלַת אַהֲבָה
⁹ Hiszen azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket, és megtudjam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e?	⁹ כִּי לְבַעֲבוּר זֹאת גַּם־כָּתַבְתִּי לְמַעַן אֵדַע אֶת־תֻּמַּתְכֶם אִם־בַּכֹּל תִּשְׁמָעוּן
¹⁰ Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, annak én is megbocsátok; mert én is, amikor megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, azt értetek tettem Krisztus színe előtt,	¹⁰ וְאִישׁ אֲשֶׁר תִּסְלְחוּ לוֹ אֶסְלַח־לוֹ גַּם־אָנִי כִּי גַם־אָנֹכִי אִם־סָלַחְתִּי דָבָר סָלַחְתִּי לוֹ לְמַעַנְכֶם בִּפְנֵי הַמָּשִׁיחַ
¹¹ hogy be ne hálózzon minket a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.	¹¹ פֶּן־יוֹנֶה אֹתָנוּ הַשָּׂטָן כִּי לֹא־נֶעֶלְמוּ מֵאִתָּנוּ מְזִמּוֹתָיו
¹² Amikor Troászba érkeztem Krisztus evangéliumának hirdetésére, bár a kapu nyitva volt előttem az Úrban,	¹² וַאֲנִי בְּבֹאִי לִטְרוֹאַס עַל־דְּבַר בְּשׂוֹרַת הַמָּשִׁיחַ אַף כִּי־נִפְתַּח־לִי פֶתַח בַּאֲדֹנֵינוּ
¹³ nem volt nyugalma lelkemnek, mert nem találtam ott Títusz testvéremet, azért búcsút vettem tőlük, és Makedóniába mentem.	¹³ לֹא־הָיְתָה רְוָחָה לְרוּחִי עַל אֲשֶׁר לֹא־מָצָאתִי שָׁם אֶת־טִיטוֹס אָחִי וַאֲנִי נִפְרַדְתִּי מֵהֶם וְיָצָאתִי לָלֶכֶת אֶל־מַקְדּוֹנְיָא
¹⁴ De hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének jó illatát minden helyen elterjeszti általunk!	¹⁴ אֲבָל תּוֹדוֹת לֵאלֹהִים הַנֹּתֵן לָנוּ בְכָל־עֵת נִצָּחוֹן בַּמָּשִׁיחַ וּמֵפִיץ עַל־יָדֵינוּ אֶת־רֵיחַ דַּעְתּוֹ בְּכָל־מָקוֹם
¹⁵ Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek.	¹⁵ כִּי־רֵיחַ נִיחֹחַ הַמָּשִׁיחַ אֲנַחְנוּ לֵאלֹהִים גַּם בְּתוֹךְ הַנּוֹשָׁעִים וְגַם בְּתוֹךְ הָאֹבְדִים
¹⁶ Ezeknek halált hozó halotti szag, azoknak pedig az élet éltető illata. De ki alkalmas erre?	¹⁶ לָאֵלֶּה רֵיחַ מָוֶת לַמָּוֶת וְלָאֵלֶּה רֵיחַ חַיִּים לַחַיִּים וּמִי־זֶה רָאוּי לְכָךְ
¹⁷ Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik meghamisítják Isten igéjét, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten előtt, Krisztusban.	¹⁷ כִּי אֲנַחְנוּ אֵינֶנּוּ כְּמוֹ הָרַבִּים הָעֹשִׂים סְחוֹרָה בִּדְבַר הָאֱלֹהִים כִּי אִם־מִתּוֹךְ ישֶׁר לֵבָב וּמֵאֱלֹהִים לִפְנֵי אֱלֹהִים נְדַבֵּר בַּמָּשִׁיחַ