Ezekiel jövendölése 34

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Біблія
1 Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:	1 Надійшло до мене таке слово Господнє:
2 »Emberfia, jövendölj Izrael pásztorairól; jövendölj, és ezt mondd a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Vajon a pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük?	2 «Сину чоловічий! Пророкуй проти пастирів Ізраїля, пророкуй і скажи пастирям: Так говорить Господь Бог: Горе пастирям Ізраїля, що пасуть самих себе! Чи ж не вівці пастирям пасти?
3 A tejet megettétek, a gyapjúval ruházkodtatok és a hízott állatot leöltétek, de nyájamat nem legeltettétek.	3 Ви пили молоко, одягались у вовну, різали, що було гладке, овець же не пасли.
4 A gyengét nem erősítettétek és a beteget nem gyógyítottátok; a sebesültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem hoztátok vissza és az elveszettet nem kerestétek; hanem keménységgel és erőszakkal uralkodtatok rajtuk.	4 Слабих овець ви не підсилю вали, недужих не гоїли; ранених не перев’язували, розбіглих не завертали, загублених не шукали. Ви правили ними жорстоко й насильно.
5 Juhaim pedig elszéledtek, mert nem volt pásztoruk; prédájává lettek a mező minden vadjának és elszéledtek.	5 І розсипались вони без пастуха та й стали здобиччю усіх польових звірів. Вони розсипались.
6 Ott bolyongtak juhaim minden hegyen és minden magas dombon; a föld egész színén elszéledtek juhaim, és nem volt senki sem, aki velük törődött volna, nem volt, mondom, aki velük törődött volna.	6 Блукають мої вівці по всіх горах та по всіх горбах високих; по всій країні розсипались мої вівці; ніхто за них не питає, ніхто їх не шукає.
7 Ezért, pásztorok, halljátok az Úr igéjét!	7 Тому слухайте, пастухи, слово Господнє:
8 Életemre mondom, én, az Úr Isten: Mivel nyájaim prédává lettek és juhaim a mező minden vadjának eledelévé, mert nem volt pásztoruk – pásztoraim ugyanis nem törődtek nyájammal –, mert a pásztorok önmagukat legeltették, de nyájaimat nem legeltették,	8 Клянусь, як от живу я, — слово Господа Бога, — за те, що овець моїх віддано на розграбування, за те, що вони стали здобиччю польових звірів, — бо пастуха не було, — за те, що пастухи мої не дбали про моє стадо, бо мої пастухи пасли самих себе, овець же моїх не пасли,
9 azért, pásztorok, halljátok az Úr igéjét!	9 за те, пастухи, слухайте слово Господнє!
10 Így szól az Úr Isten: Íme, én magam fordulok a pásztorok ellen; kezükből követelem nyájamat és végzek velük, hogy ne legeltessék tovább a nyájat, és a pásztorok ne legeltessék többé önmagukat. Kiszabadítom nyájamat szájukból, és az nem lesz többé eledelük.	10 Так говорить Господь Бог: Ось я проти пастухів. Я заберу моїх овець із їхніх рук і не дам їм більше пасти мої вівці. Вони не будуть більше пасти самих себе. Я вирву в них із рота мої вівці, і не будуть більше вони їм їжею.
11 Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem fel juhaimat és viselem gondjukat.	11 Так бо говорить Господь Бог: Сам, сам я буду дбати за моїх овець і буду їх доглядати.
12 Amint a pásztor gondját viseli nyájának azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, úgy viselem majd én is gondját juhaimnak, és kiszabadítom őket minden helyről, amerre elszéledtek a felhő és a sötétség napján.	12 Як пастух наглядає за своїм стадом, стоячи серед овець, що були порозбігалися, так наглядатиму і я за моїми вівцями. Я приведу їх назад з усіх тих місць, куди вони хмарного дня під темряву були порозбігались.
13 Kihozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket az országokból; a saját országukba viszem, és Izrael hegyein legeltetem őket a patakok mentén és az ország minden lakott helyén.	13 Я виведу їх з-між народів, і позбираю їх із чужих країн, і приведу їх у їхню землю. Я буду пасти їх по горах ізраїльських, коло потоків і по всіх заселених місцях країни.
14 A legdúsabb legelőkön legeltetem őket, és Izrael magas hegyein lesznek az ő legelőik; ott fognak megpihenni zöldellő füvön, és kövér legelőkön legelnek majd Izrael hegyein.	14 Я буду пасти їх по гарних пасовиськах, випаси їх будуть на високих горах ізраїльських. Там вони будуть відпочивати на гарному випасі й пастись на тучному пасовиську, на горах ізраїльських.
15 Én magam legeltetem juhaimat, és én pihentetem meg őket! – mondja az Úr Isten. –	15 Сам я пастиму мої вівці, сам поведу їх на спочинок, — слово Господа Бога.
16 Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst megoltalmazom, és igazságosan legeltetem őket.	16 Котре запропастилось, я відшукаю, котре відлучилось, заверну; поранене перев’яжу, недуже підсилю, що жирне й буйне — збережу. Я буду їх пасти по правді.
17 Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten: Íme, én ítéletet teszek juh és juh, kos és bak között.	17 Вас же, мої вівці, — так говорить Господь Бог, — буду судити між вівцею та вівцею, між бараном та козлом.
18 Nem értétek be azzal, hogy lelegeltétek a legjobb legelőket? Hozzá még azt is eltapostátok lábatokkal, ami legelőtökből megmaradt. Amikor pedig a legtisztább vizet ittátok, a többit lábatokkal felkavartátok,	18 Чи ж то для вас не досить пастися на доброму пасовиську, що ви ще й те, що зостається від вашого пасовиська, топчете ногами? Чи то ж для вас не досить пити чисту воду, що ви решту її каламутите ногами,
19 úgyhogy juhaimnak az volt a legelője, amit lábatok eltaposott, és azt itták, amit lábatok felkavart.	19 так, що мої вівці мусять пастись на витолоченому вашими ногами пасовиську та й пити скаламучену вашими ногами воду?
20 Ezért így szól hozzátok az Úr Isten: Íme, én magam teszek igazságot a hízott és a sovány juhok között!	20 Тому ось що говорить Господь Бог: Оце я буду судити між гладкою та худою вівцею.
21 Mivel ti oldalatokkal és vállatokkal lökdöstétek és szarvatokkal ökleltétek a gyenge juhokat mind, míg el nem széledtek ott kinn,	21 Тому, що ви всіх слабких овець штовхаєте то боком, то плечем, і колете рогами, аж покіль не повиганяєте їх геть надвір,
22 én megszabadítom nyájamat, és nem lesz többé prédává; és igazságot teszek juh és juh között.	22 то я допоможу моїм вівцям, щоб їх не грабували більше. Я буду судити між вівцею та вівцею.
23 Egyetlen pásztort állítok majd föléjük, szolgámat, Dávidot, hogy legeltesse őket; ő legelteti majd őket, és ő lesz a pásztoruk.	23 Я поставлю над ними єдиного пастиря, що пастиме їх, слугу мого Давида. Він буде їх пасти, він буде пастирем над ними.
24 Én pedig, az Úr, leszek az ő Istenük, és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelem közöttük; én, az Úr, szóltam.	24 І я, Господь, буду їх Богом, слуга ж мій Давид буде серед них князем. Я, Господь, сказав це.
25 A béke szövetségére lépek velük, és kiirtom a fenevadakat az országból, úgyhogy ők biztonságban lakhatnak majd a pusztaságban és alhatnak az erdőkben.	25 Я зроблю з ними союз миру й вижену з країни хижих звірів, так що вони житимуть безпечно в степу і спатимуть по лісах.
26 Áldássá teszem őket az én halmom körül, és esőt adok a maga idejében; áldásos esők lesznek.	26 Я дам їм, і тим, що навкруги моєї гори, благословення, і пошлю дощ у свій час, і це будуть дощі благословення.
27 A mező fája meghozza majd gyümölcsét, a föld meghozza termését, és félelem nélkül laknak majd országukban. És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor majd összetöröm igájuk láncait, és kiszabadítom őket zsarnokaik kezéből.	27 Польове дерево родитиме свій плід, і земля даватиме врожай свій, і вони будуть безпечні на своїй землі, і зрозуміють, що я — Господь, як я поламаю занози в їхньому ярмі та вирятую їх з руки тих, що їх поневолили.
28 Nem lesznek többé prédájává a nemzeteknek, és a föld vadállatai sem fogják őket felfalni, hanem biztonságban laknak majd, minden félelem nélkül.	28 Не будуть вони більше здобиччю народів, і звірі в країні не будуть їх пожирати. Вони житимуть безпечно, і ніхто не буде їх лякати.
29 Nagyszerű termést adok majd nekik, számukat nem csökkenti többé az éhínség az országban, s nem kell továbbra is eltűrniük a nemzetek gyalázkodását.	29 Я вирощу в них буйну рослинність, ніхто не буде більше гинути з голоду на землі, і вони не зазнаватимуть більше зневаги від народів.
30 Akkor megtudják majd, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és ők, Izrael háza, az én népem – mondja az Úr Isten. –	30 Вони зрозуміють, що я, Господь, — Бог їхній, що я з ними, а вони, дім Ізраїля — мій народ, — слово Господа Бога.
31 Ti emberek, juhaim vagytok, legelőm juhai vagytok, én pedig, az Úr, a ti Istenetek vagyok« – mondja az Úr Isten.	31 Ви — мої вівці, вівці мого пасовиська, а я — Бог ваш», — слово Господа Бога.