A zsoltárok könyve 90

Káldi-Neovulgáta	Pattloch Bibel
¹ Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre.	¹ [Gebet des Moses, des Mannes Gottes.] Herr, du warst uns eine Zuflucht von Geschlecht zu Geschlecht.
² Mielőtt a hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!	² Ehe die Berge geboren wurden, Erde und Welt entstanden, von Ewigkeit zu Ewigkeit bist du, o Gott.
³ Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«	³ Du läßt den Menschen zum Staub zurückkehren und sprichst: "Kehret zurück, ihr Menschenkinder!"
⁴ Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.	⁴ Denn tausend Jahre sind vor dir wie der gestrige Tag, der vorüber ist, und wie eine Wache in der Nacht.
⁵ Elragadod őket, olyanok mint az álom,	⁵ Du säst sie aus von Jahr zu Jahr, sie gleichen dem Gras, das nachwächst.
⁶ mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad.	⁶ Am Morgen sprießt es und wächst, am Abend welkt es und verdorrt.
⁷ Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod.	⁷ Auch wir vergehen ob deines Zornes, durch deinen Grimm sind wir erschüttert.
⁸ Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé.	⁸ Du stellst unsre Sünden dir vor Augen, unsre geheimen Fehler ins Licht deines Antlitzes.
⁹ Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.	⁹ Wahrlich, all unsre Tage schwinden ob deines Zornes; wir vollenden unsre Jahre wie einen Seufzer.
¹⁰ Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.	¹⁰ Die Zeit unsres Lebens währt insgesamt siebzig Jahre, wenn es hoch kommt, achtzig Jahre, und ihr Gehetze ist Mühsal und Unheil. Ja, eilends ist es dahin, im Fluge vergangen.
¹¹ Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat?	¹¹ Wer nimmt Kenntnis von der Gewalt deines Zornes und deines Grimmes, wie es der Furcht vor dir entspricht?
¹² Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket.	¹² Unsre Tage zu zählen, das lehre uns, damit wir ein weises Herz erlangen!
¹³ Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz.	¹³ Kehre um, o Herr! Wie lange noch? Hab wieder Erbarmen mit deinen Dienern!
¹⁴ Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.	¹⁴ Sättige uns am Morgen mit deiner Huld, daß wir frohlocken und jubeln unser Leben lang!
¹⁵ Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.	¹⁵ Erfreue uns so viele Tage, wie du uns niederbeugtest, so viele Jahre, wie wir Leid erfuhren!
¹⁶ Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon.	¹⁶ Dein Walten zeige sich an deinen Dienern, an ihren Kindern deine Herrlichkeit!
¹⁷ Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját!	¹⁷ Die Güte des Herrn, unseres Gottes, sei über uns! Das Werk unsrer Hände lenke über uns, ja, lenke das Werk unsrer Hände!