A zsoltárok könyve 14

Káldi-Neovulgáta	El libro del Pueblo de Dios
¹ A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Így szól szívében az esztelen: »Nincs Isten!« Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben, nincs, aki jót cselekedne.	¹ Del maestro de coro. De David. El necio se dice a sí mismo: «No hay Dios». Todos están pervertidos, hacen cosas abominables, nadie practica el bien.
² Lenéz az Úr a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa: van-e okos, aki Istennel gondol?	² El Señor observa desde el cielo a los seres humanos, para ver si hay alguien que sea sensato, alguien que busque a Dios.
³ Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien, nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem.	³ Todos están extraviados, igualmente corrompidos; nadie practica el bien, ni siquiera uno solo.
⁴ Nemde mind értelmetlenek, akik gonoszat tesznek, s fölfalják népemet, mint egy falat kenyeret. Hol nem hívják segítségül az Urat,	⁴ Nunca aprenderán los malvados, los que devoran a mi pueblo como si fuera pan, y no invocan al Señor?
⁵ ott megremegnek a félelemtől, mert az Úr az igaz nemzedékkel van.	⁵ Miren cómo tiemblan de espanto, porque Dios está a favor de los justos.
⁶ Megzavarjátok a szűkölködő szándékait, ámde az Úr az ő reménysége.	⁶ ustedes se burlan de las aspiraciones del pobre, pero el Señor es su refugio.
⁷ Bárcsak eljönne Izrael segítsége Sionból! Ha majd az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákob, és örvendezik majd Izrael.	⁷ ¡Ojalá venga desde Sión la salvación de Israel! Cuando el Señor cambie la suerte de su pueblo, se alegrará Jacob, se regocijará Israel.