| 1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját | 1 μετα τουτο ηνοιξεν ιωβ το στομα αυτου |
| 2 és mondta: | 2 και κατηρασατο την ημεραν αυτου λεγων |
| 3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’ | 3 απολοιτο η ημερα εν η εγεννηθην και η νυξ εν η ειπαν ιδου αρσεν |
| 4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson. | 4 η ημερα εκεινη ειη σκοτος και μη αναζητησαι αυτην ο κυριος ανωθεν μηδε ελθοι εις αυτην φεγγος |
| 5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség! | 5 εκλαβοι δε αυτην σκοτος και σκια θανατου επελθοι επ' αυτην γνοφος |
| 6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák! | 6 καταραθειη η ημερα και η νυξ εκεινη απενεγκαιτο αυτην σκοτος μη ειη εις ημερας ενιαυτου μηδε αριθμηθειη εις ημερας μηνων |
| 7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen; | 7 αλλα η νυξ εκεινη ειη οδυνη και μη ελθοι επ' αυτην ευφροσυνη μηδε χαρμονη |
| 8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt! | 8 αλλα καταρασαιτο αυτην ο καταρωμενος την ημεραν εκεινην ο μελλων το μεγα κητος χειρωσασθαι |
| 9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását, | 9 σκοτωθειη τα αστρα της νυκτος εκεινης υπομειναι και εις φωτισμον μη ελθοι και μη ιδοι εωσφορον ανατελλοντα |
| 10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot! | 10 οτι ου συνεκλεισεν πυλας γαστρος μητρος μου απηλλαξεν γαρ αν πονον απο οφθαλμων μου |
| 11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből? | 11 δια τι γαρ εν κοιλια ουκ ετελευτησα εκ γαστρος δε εξηλθον και ουκ ευθυς απωλομην |
| 12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők? | 12 ινα τι δε συνηντησαν μοι γονατα ινα τι δε μαστους εθηλασα |
| 13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt | 13 νυν αν κοιμηθεις ησυχασα υπνωσας δε ανεπαυσαμην |
| 14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak, | 14 μετα βασιλεων βουλευτων γης οι ηγαυριωντο επι ξιφεσιν |
| 15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat. | 15 η μετα αρχοντων ων πολυς ο χρυσος οι επλησαν τους οικους αυτων αργυριου |
| 16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot. | 16 η ωσπερ εκτρωμα εκπορευομενον εκ μητρας μητρος η ωσπερ νηπιοι οι ουκ ειδον φως |
| 17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak; | 17 εκει ασεβεις εξεκαυσαν θυμον οργης εκει ανεπαυσαντο κατακοποι τω σωματι |
| 18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát. | 18 ομοθυμαδον δε οι αιωνιοι ουκ ηκουσαν φωνην φορολογου |
| 19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától. | 19 μικρος και μεγας εκει εστιν και θεραπων ου δεδοικως τον κυριον αυτου |
| 20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek? | 20 ινα τι γαρ δεδοται τοις εν πικρια φως ζωη δε ταις εν οδυναις ψυχαις |
| 21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset; | 21 οι ομειρονται του θανατου και ου τυγχανουσιν ανορυσσοντες ωσπερ θησαυρους |
| 22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák? | 22 περιχαρεις δε εγενοντο εαν κατατυχωσιν |
| 23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt? | 23 θανατος ανδρι αναπαυμα συνεκλεισεν γαρ ο θεος κατ' αυτου |
| 24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom; | 24 προ γαρ των σιτων μου στεναγμος μοι ηκει δακρυω δε εγω συνεχομενος φοβω |
| 25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám. | 25 φοβος γαρ ον εφροντισα ηλθεν μοι και ον εδεδοικειν συνηντησεν μοι |
| 26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!« | 26 ουτε ειρηνευσα ουτε ησυχασα ουτε ανεπαυσαμην ηλθεν δε μοι οργη |