Kivonulás könyve 4

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Le Sainte Bible Vigouroux
1 Mózes azt felelte: »Nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra! Azt fogják mondani: ‘Nem is jelent meg neked az Úr!’«	1 Moïse répondit : Ils ne me croiront pas, et ils n'écouteront point ma voix ; mais ils diront : Le Seigneur ne t'a point apparu.
2 Ezért az Úr azt mondta neki: »Mi az, amit kezedben tartasz?« Ő azt felelte: »Egy bot.«	2 Dieu lui dit donc : Que tiens-tu en ta main ? Il répondit : Une verge.
3 Az Úr erre azt mondta: »Dobd csak le a földre!« Ő ledobta, s az kígyóvá változott, úgyhogy Mózes elfutott.	3 Le Seigneur ajouta : Jette-la à terre. Moïse la jeta, et elle fut changée en serpent, de sorte que Moïse s'enfuit (enfuyait).
4 Aztán azt mondta neki az Úr: »Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát!« Ő kinyújtotta és megfogta, és az bottá változott a kezében.	4 Le Seigneur lui dit encore : Etends ta main, et prends ce serpent par la queue. Il étendit la main et le prit, et aussitôt la verge changée en serpent redevint verge.
5 »Hogy elhiggyék – folytatta –, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!«	5 Le Seigneur ajouta : J'ai fait ceci afin qu'ils croient que le Seigneur, le Dieu de leurs pères, t'est (a) apparu, le Dieu d'Abraham, le Dieu d'Isaac et le Dieu de Jacob.
6 Azután az Úr azt mondta: »Dugd csak be a kezedet a kebledbe!« Ő bedugta a keblébe, és amikor kihúzta, olyan volt a leprától, mint a hó.	6 Le Seigneur lui dit encore : Mets ta main dans ton sein. Et l'ayant mise dans son sein, il l'en retira pleine d'une lèpre blanche comme la neige.
7 »Dugd vissza a kezedet kebledbe!« – mondta azután. Ő visszadugta, és amikor megint kivette, olyan volt, mint a többi testrésze. –	7 Remets, dit le Seigneur, ta main dans ton sein. Il la remit, et l'en retira (une seconde fois) toute semblable au reste de son corps.
8 »Ha nem hinnének neked – mondta –, és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára.	8 S'ils ne te croient pas, dit le Seigneur, et s'ils n'écoutent pas la voix du premier miracle (signe), ils écouteront celle du second.
9 Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, és amit a folyóból merítettél, vérré fog változni!«	9 Que s'ils ne croient point encore à ces deux miracles et qu'ils n'écoutent point ta voix, prends de l'eau du fleuve, répands-la sur la terre, et tout ce que tu en auras puisé sera changé en sang.
10 Mózes erre azt mondta: »Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt nem voltam az, sem azelőtt, mielőtt szolgáddal beszéltél volna. Nehéz ajkú, nehéz beszédű ember vagyok én!«	10 Moïse dit alors : Ah ! Seigneur, je n'ai jamais eu la facilité de parler (depuis hier et avant-hier, note), et depuis que vous avez commencé à parler à votre serviteur, j'ai la langue encore moins libre (plus embarrassée) et plus empêchée (lente).
11 Az Úr azt felelte neki: »Ki teremtett szájat az embernek, vagy ki tesz némává és süketté, látóvá és vakká? Nem én, az Úr?	11 Le Seigneur lui répondit : Qui a fait la bouche de l'homme ? (Ou) Qui a formé le muet et le sourd, celui qui voit et celui qui est aveugle ? N'est-ce pas moi ?
12 Menj tehát, én pedig a száddal leszek, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!«	12 Va donc, je serai dans ta bouche, et je t'apprendrai ce que tu auras à dire.
13 De ő ellenvetette: »Kérlek, Uram, küldj mást, ha valakit küldeni akarsz!«	13 Je vous prie, Seigneur, repartit Moïse, envoyez celui que vous devez envoyer.
14 Megharagudott ezért az Úr Mózesre, és így szólt: »Tudom, hogy Áron, a te levita bátyád ékesen szóló. Íme, ő eléd fog jönni, és ha meglát, szívből fog örülni.	14 Le Seigneur s'irrita contre Moïse et lui dit : Je sais qu'Aaron ton frère, le Lévite, s'exprime aisément ; il va venir au-devant de toi, et quand il te verra, son cœur sera plein de joie.
15 Beszélj majd vele, add szájába szavaimat, és én a te száddal és az ő szájával leszek, s megmutatom nektek, mit kell tennetek!	15 Parle-lui et mets mes paroles dans sa bouche. Je serai dans ta bouche et dans la sienne, et je vous montrerai ce que vous aurez à faire.
16 Ő beszél majd helyetted a néphez, ő lesz a te szád, te meg olyan leszel neki, mint az Isten.	16 Il parlera pour toi au peuple, et il sera ta bouche, et tu le conduiras dans tout ce qui regarde Dieu.
17 Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!«	17 Prends aussi cette verge en ta main, car c'est avec elle que tu feras des miracles (signes).
18 Elment tehát Mózes, és visszatért apósához, Jetróhoz. Azt mondta neki: »Elmegyek, visszatérek testvéreimhez Egyiptomba, hogy lássam, élnek-e még.« Jetró azt felelte neki: »Menj békességgel!«	18 Moïse s'en alla donc et retourna chez Jéthro son beau-père, et il lui dit : Je m'en vais retrouver mes frères en Egypte, pour voir s'ils sont encore en vie. Jéthro lui dit : Va en paix.
19 Az Úr ugyanis ezt mondta Mózesnek Mádiánban: »Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, akik életedre törtek!«	19 Or le Seigneur dit à Moïse lorsqu'il était encore en Madian : Va, retourne en Egypte, car ceux qui voulaient t'ôter la vie (cherchaient ton âme) sont tous morts.
20 Mózes tehát fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptomba, kezében Isten botjával.	20 Moïse prit donc sa femme et ses fils, les mit sur un âne et retourna en Egypte, portant à la main la verge de Dieu.
21 Miközben úton volt Egyiptomba, az Úr azt mondta neki: »Vigyázz, hogy minden csodát, amelyet a kezedbe adtam, véghez vígy a fáraó előtt! Én azonban megkeményítem az ő szívét, s ő nem fogja elengedni a népet.	21 Et le Seigneur lui dit lorsqu'il retournait en Egypte : Ne manque pas (Aie soin) de faire devant le Pharaon tous les miracles que je t'ai donné le pouvoir de faire. J'endurcirai son cœur, et il ne laissera point aller mon peuple.
22 Mondd azért majd azt neki: Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem.	22 Tu lui diras donc : Voici ce que dit le Seigneur : Israël est mon fils aîné.
23 Megmondtam ezért neked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, de te nem akartad elengedni! Íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat!«	23 Je t'ai dit : Laisse aller mon fils, afin qu'il me rende le culte qui m'est dû ; et tu n'as point voulu le laisser aller : c'est pourquoi je tuerai ton fils aîné.
24 Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr, és meg akarta őt ölni.	24 Moïse étant en chemin, le Seigneur se présenta à lui dans l'hôtellerie, et il voulait lui ôter la vie.
25 Cippóra azonban mindjárt fogott egy jó éles követ, körülmetélte a fia előbőrét, aztán megérintette azzal a lábát, és így szólt: »Vérvőlegényem vagy te nekem!«	25 Séphora prit aussitôt une pierre très aiguë et circoncit la chair de son fils ; et touchant les pieds de Moïse, elle dit : Tu m'es un époux de sang.
26 Alighogy kimondta az asszony, hogy »Vérvőlegényem vagy a körülmetélés miatt«, az Úr eltávozott tőle.	26 Alors le Seigneur laissa Moïse après qu'elle eut dit, à cause de la circoncision : Tu m'es un époux de sang (inverser ?).
27 Áronhoz pedig így szólt az Úr: »Menj Mózes elé a pusztába!« Ő elment, Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta.	27 Cependant le Seigneur dit à Aaron : Va au désert au-devant de Moïse. Et Aaron alla au-devant de lui sur la montagne de Dieu, et il le baisa (embrassa).
28 Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt.	28 Moïse raconta à Aaron tout ce que le Seigneur lui avait dit en l'envoyant, et les miracles qu'il lui avait ordonné de faire.
29 Aztán elmentek együtt, és összegyűjtötték Izrael fiainak valamennyi vénjét.	29 Et, étant arrivés ensemble, ils firent assembler tous les anciens des enfants d'Israël.
30 Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt.	30 Et Aaron rapporta tout ce que le Seigneur avait dit à Moïse, et fit des (les) miracles devant le peuple.
31 Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak.	31 Et le peuple crut, et ils comprirent que le Seigneur avait visité les enfants d'Israël et qu'il avait regardé leur affliction ; et, se prosternant, ils (l') adorèrent.