Salmi 73

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di intelligenza: di Asaph. E perchè, o Dio ci hai tu rigettati per sempre, si è infiammato il tuo sdegno contro le pecorelle della tua greggia?	1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek!
2 Ricordati della tua congregazione, che tua fu fin da principio. Tu comperasti il dominio di tua eredità: il monte di Sion fu il luogo di tua abitazione.	2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem,
3 Alza per sempre il tuo braccio contro la loro superbia: quanti mali ha commesso il nemico nel santuario!	3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam.
4 E color che ti odiano se ne vantarono nel luogo stesso delle tue sommita.	4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér.
5 Hanno poste (e non v' han fatto riflessione) le loro insegne; le insegne sulla sommità del tempio, come ad un capo di strada.	5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket.
6 Hanno similmente spezzate con accette le sue porte, come si fa degli alberi nella foresta: colle scure, e colle accette lo hanno atterrato.	6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket.
7 Han dato fuoco al tuo santuario: han profanato il tabernacolo, che tu avevi sopra la terra.	7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat.
8 Ha detto in cuor suo tutta la loro nazione: Leviam di sopra la terra tutti i giorni consagrati al culto di Dio.	8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek.
9 E noi non veggiam que' nostri prodigj, né v' ha pia alcun profeta, ed egli più non ci riconosce.	9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken.
10 E fino a quando, o Dio, insulterà l'inimico, e l'avversario bestemmierà continuamente il tuo nome?	10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket.
11 E perché ritiri tu la tua mano? tira fuor dal tuo seno la tua destra una volta per sempre.	11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«
12 Ma Dio, il quale da' secoli è nostro Re ha operato salute nel mezzo della terra.	12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat.
13 Tu desti col tuo potere saldezza al mare: tu le teste de' dragoni conculcasti nelle acque.	13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban,
14 Tu spezzasti le teste del dragone; gli facesti preda de' popoli dell'Etiopia.	14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!«
15 Tu apristi le rupi in fontane, e torrenti: tu asciugasti i fiumi nella loro forza.	15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.
16 Tuo è il giorno e tua è la notte: tu creasti l'aurora, ed il sole.	16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem,
17 Tu facesti la terra, e i suoi confini: opera tua sono e l'estate, e la primavera.	17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat.
18 Di queste cose ricordati. Il nemico ha detti improperj contro il Signore: e un popolo stolto ha bestemmiato il tuo nome.	18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted.
19 Non dare in poter delle bestie le anime di quelli, che te onorano, e non ti scordar per sempre dell'anime de' tuoi poveri.	19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől.
20 Volgi lo sguardo alla tua alleanza; perocché i più oscuri nomini della terra hanno copia di case iniquamente occupate.	20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.
21 L'uomo umiliato non si parta (da te) svergognato: il povero, e il bisognoso daran lodi al tuo nome.	21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet;
22 Levati su, o Signore, giudica la tua causa: ricordati degli oltraggi fatti a te, di quelli, che un popolo stolto ti fa tutto giorno.	22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted.
23 Non ti scordare delle voci de' tuoi nemici: la soperbia di color, che ti odiano va sempre in su.	23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat.
	24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz.
	25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
	26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
	27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
	28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban.