A zsoltárok könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.	1 Psalmus. Canticum festi Dedicationis Templi. David.
2 Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.	2 Exaltabo te, Domine, quoniam extraxisti me nec delectasti inimicos meos super me.
3 Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem.	3 Domine Deus meus, clamavi ad te, et sanasti me.
4 Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.	4 Domine, eduxisti ab inferno animam meam, vivificasti me, ut non descenderem in lacum.
5 Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét!	5 Psallite Domino, sancti eius, et confitemini memoriae sanctitatis eius,
6 Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.	6 quoniam ad momentum indignatio eius, et per vitam voluntas eius. Ad vesperum demoratur fletus, ad matutinum laetitia.
7 Mikor dúslakodtam, így szóltam: »Nem fogok meginogni sohasem.«	7 Ego autem dixi in securitate mea: “ Non movebor in aeternum ”.
8 Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem.	8 Domine, in voluntate tua praestitisti decori meo virtutem; avertisti faciem tuam a me, et factus sum conturbatus.
9 Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem.	9 Ad te, Domine, clamabam et ad Deum meum deprecabar.
10 Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?	10 Quae utilitas in sanguine meo, dum descendo in corruptionem? Numquid confitebitur tibi pulvis aut annuntiabit veritatem tuam?
11 Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem.	11 Audivit Dominus et misertus est mei, Dominus factus est adiutor meus.
12 Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül,	12 Convertisti planctum meum in choros mihi, conscidisti saccum meum et accinxisti me laetitia,
13 hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!	13 ut cantet tibi gloria mea et non taceat. Domine Deus meus, in aeternum confitebor tibi.