Jób könyve 39

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét? Figyeled-e a szarvastehén fajzását?	1 Numquid nosti tempus partus ibicum in petris vel parturientes cervas observasti?
2 Számon tartod-e vemhességük hónapjait, és tudod-e ellésük idejét?	2 Dinumerasti menses conceptus earum et scisti tempus partus earum?
3 Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.	3 Incurvantur ad fetum et pariunt et fetus suos emittunt.
4 Fiaik elválnak, elmennek legelőre, elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.	4 Impinguantur filii earum et adolescunt in campo, egrediuntur et non revertuntur ad eas.
5 Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon, és ki oldotta el köteleit?	5 Quis dimisit onagrum liberum, et vincula ipsius quis solvit?
6 A pusztát rendeltem házául, a sós sivatagot lakóhelyéül.	6 Cui dedi in solitudine domum et tabernacula eius in terra salsuginis.
7 Megveti a város zsivaját, és nem hallja a hajcsár kiáltását.	7 Contemnit multitudinem civitatis, clamorem exactoris non audit.
8 Felkutatja legelőjét: a hegyeket, és minden zöldet felkeres.	8 Explorat montes pascuae suae et virentia quaeque perquirit.
9 Akar-e neked szolgálni a vadmarha? Meghál-e a jászolodnál?	9 Numquid volet taurus ferus servire tibi aut morabitur ad praesepe tuum?
10 Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel? Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?	10 Numquid alligabis taurum ferum ad arandum loro tuo, aut confringet glebas vallium post te?
11 Bízol-e benne, mert nagy az ereje, és ráhagyod a munkádat?	11 Numquid fiduciam habebis in magna fortitudine eius et derelinques ei labores tuos?
12 Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat és megtöltse szérűdet?	12 Numquid credes illi quod revertatur et sementem in aream tuam congreget?
13 Vígan csapkod a struccmadár szárnya; bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!	13 Ala struthionis laeta est, penna vero ciconiae et avolat.
14 Hisz tojásait a földön hagyja s a porban melegíti őket;	14 Quando derelinquit ova sua in terra, in pulvere calefiunt.
15 felejti, hogy láb eltapossa, s a mező vadja eltiporja őket.	15 Obliviscitur quod pes conculcet ea, aut bestia agri conterat.
16 Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának, nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;	16 Duratur ad filios suos quasi non sint sui; frustra laborans nullo timore anxiatur.
17 mert Isten megvonta tőle az okosságot, és nem adott neki előrelátást;	17 Privavit enim eam Deus sapientia nec dedit illi intellegentiam.
18 de amikor itt az ideje, a magasba rebben, és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.	18 Cum tempus fuerit, in altum alas erigit, deridet equum et ascensorem eius.
19 Te adsz-e erőt a lónak? Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?	19 Numquid praebebis equo fortitudinem aut circumdabis collo eius iubam?
20 Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska? Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!	20 Numquid suscitabis eum quasi locustas? Gloria hinnitus eius terror;
21 A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol, szembeszáll a fegyveresekkel.	21 vallem ungula fodit, exsultat audacter, in occursum pergit armatis.
22 Megveti a félelmet, és nem hátrál a kard elől.	22 Contemnit pavorem nec territur neque cedit gladio.
23 Csöröghet a tegez fölötte, villoghat a lándzsa és a pajzs,	23 Super ipsum sonabit pharetra, micat hasta et acinaces.
24 izgatottan, tombolva falja a földet, és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,	24 Fervens et fremens sorbet terram nec consistet, cum tubae sonaverit clangor.
25 amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’ Már messziről szimatolja a harcot, a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.	25 Ubi audierit bucinam, dicit: “Uah!”. Procul odoratur bellum, exhortationem ducum et ululatum exercitus.
26 A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom, és terjeszti ki szárnyait dél felé?	26 Numquid per sapientiam tuam plumescit accipiter, expandens alas suas ad austrum?
27 Parancsszódra száll-e a sas a magasba, és fészkel meredek helyen?	27 Numquid ad praeceptum tuum elevabitur aquila et in arduis ponet nidum suum?
28 Sziklán lakik és ott tanyázik, meredek kőszálon, járatlan bércen,	28 In petris manet et in praeruptis silicibus commoratur atque in culmine et arce.
29 onnan kémleli étkét, és szeme ellát messzire,	29 Inde contemplatur escam, et de longe oculi eius prospiciunt.
30 fiókái vért szürcsölnek, és tüstént ott terem, ahol tetem van.«	30 Pulli eius lambent sanguinem; et, ubicumque cadaver fuerit, statim adest ”.