Giobbe 17
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
NOVA VULGATA | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Spiritus meus attenuatus est, dies mei exstincti, et solum mihi superest sepulcrum. | 1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám! |
2 Nonne irrisiones circumdant me, et in amaritudinibus moratur oculus meus? | 2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem. |
3 Pone pignus pro me iuxta te; et quis umquam spondens percutiet manum meam? | 3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem! |
4 Cor eorum longe fecisti a disciplina; propterea non exaltabuntur. | 4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül! |
5 Praedam pollicetur sociis, sed oculi filiorum eius deficient. | 5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped. |
6 Posuit me quasi in proverbium vulgi et conspuendum in faciem. | 6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük. |
7 Caligavit ab indignatione oculus meus, et membra mea quasi in umbram redacta sunt. | 7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. |
8 Stupebunt iusti super hoc, et innocens contra impium excitabitur. | 8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen; |
9 Et tenebit iustus viam suam, et mundus manibus addet fortitudinem. | 9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik. |
10 Igitur omnes vos convertimini et venite, et non inveniam in vobis ullum sapientem. | 10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek! |
11 Dies mei transierunt, cogitationes meae dissipatae sunt et desideria cordis mei. | 11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték, |
12 Noctem verterunt in diem; et rursum post tenebras properat lux. | 12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok. |
13 Si sustinuero, infernus domus mea est; et in tenebris stravi lectulum meum. | 13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat; |
14 Putredini dixi: Pater meus es!; Mater mea et soror mea! vermibus. | 14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem! |
15 Ubi est ergo nunc praestolatio mea, et patientiam meam quis considerat? | 15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt? |
16 In profundissimum infernum descendent omnia mea; simul in pulvere erit requies mihi? ”. | 16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?« |