Evangélium Lukács szerint 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	CATHOLIC PUBLIC DOMAIN
1 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.	1 And having entered, he walked through Jericho.
2 Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,	2 And behold, there was a man named Zacchaeus. And he was the leader of the tax collectors, and he was wealthy.
3 szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.	3 And he sought to see Jesus, to see who he was. But he was unable to do so, because of the crowd, for he was small in stature.
4 Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.	4 And running ahead, he climbed up a sycamore tree, so that he might see him. For he was to pass near there.
5 Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«	5 And when he had arrived at the place, Jesus looked up and saw him, and he said to him: “Zacchaeus, hurry down. For today, I should lodge in your house.”
6 Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.	6 And hurrying, he came down, and he received him joyfully.
7 Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!«	7 And when they all saw this, they murmured, saying that he had turned aside to a sinful man.
8 Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.«	8 But Zacchaeus, standing still, said to the Lord: “Behold, Lord, one half of my goods I give to the poor. And if I have cheated anyone in any matter, I will repay him fourfold.”
9 Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.	9 Jesus said to him: “Today, salvation has come to this house; because of this, he too is a son of Abraham.
10 Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«	10 For the Son of man has come to seek and to save what had been lost.”
11 Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.	11 As they were listening to these things, continuing on, he spoke a parable, because he was nearing Jerusalem, and because they guessed that the kingdom of God might be manifested without delay.
12 Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.	12 Therefore, he said: “A certain man of nobility traveled to a far away region, to receive for himself a kingdom, and to return.
13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ‘Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!’	13 And calling his ten servants, he gave them ten pounds, and he said to them: ‘Do business until I return.’
14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ‘Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!’	14 But his citizens hated him. And so they sent a delegation after him, saying, ‘We do not want this one to reign over us.’
15 Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.	15 And it happened that he returned, having received the kingdom. And he ordered the servants, to whom he had given the money, to be called so that he would know how much each one had earned by doing business.
16 Jött az első, és azt mondta: ‘Uram, a mínád tíz mínát hozott.’	16 Now the first approached, saying: ‘Lord, your one pound has earned ten pounds.’
17 Erre azt mondta neki: ‘Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.’	17 And he said to him: ‘Well done, good servant. Since you have been faithful in a small matter, you will hold authority over ten cities.’
18 Jött a második is, és így szólt: ‘Uram, a mínád öt mínát nyert.’	18 And the second came, saying: ‘Lord, your one pound has earned five pounds.’
19 Ennek is azt mondta: ‘Uralkodj öt város felett.’	19 And he said to him, ‘And so, you shall be over five cities.’
20 Aztán jött a következő, és így szólt: ‘Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben,	20 And another approached, saying: ‘Lord, behold your one pound, which I kept stored in a cloth.
21 mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.’	21 For I feared you, because you are an austere man. You take up what you did not lay down, and you reap what you did not sow.’
22 Azt mondta neki: ‘A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.	22 He said to him: ‘By your own mouth, do I judge you, O wicked servant. You knew that I am an austere man, taking up what I did not lay down, and reaping what I did not sow.
23 Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?’	23 And so, why did you not give my money to the bank, so that, upon my return, I might have withdrawn it with interest?’
24 Majd így szólt az ott állókhoz: ‘Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’	24 And he said to the bystanders, ‘Take the pound away from him, and give it to him who has ten pounds.’
25 Azok így szóltak: ‘Uram, annak már tíz mínája van.’	25 And they said to him, ‘Lord, he has ten pounds.’
26 Mondom nektek: ‘Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.	26 So then, I say to you, that to all who have, it shall be given, and he will have in abundance. And from him who does not have, even what he has will be taken from him.
27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!’«	27 ‘Yet truly, as for those enemies of mine, who did not want me to reign over them, bring them here, and put them to death before me.’ ”
28 Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.	28 And having said these things, he went ahead, ascending to Jerusalem.
29 Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát	29 And it happened that, when he had drawn near to Bethphage and Bethania, to the mount which is called Olivet, he sent two of his disciples,
30 ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.	30 saying: “Go into the town which is opposite you. Upon entering it, you will find the colt of a donkey, tied, on which no man has ever sat. Untie it, and lead it here.
31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’«	31 And if anyone will ask you, ‘Why are you untying it?’ you shall say this to him: ‘Because the Lord has requested its service.’ ”
32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.	32 And those who were sent went out, and they found the colt standing, just as he told them.
33 Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?«	33 Then, as they were untying the colt, its owners said to them, “Why are you untying the colt?”
34 Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.«	34 So they said, “Because the Lord has need of it.”
35 És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust.	35 And they led it to Jesus. And casting their garments on the colt, they helped Jesus onto it.
36 Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat.	36 Then, as he was traveling, they were laying down their garments along the way.
37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.	37 And when he was now drawing near to the descent of Mount Olivet, the entire crowd of his disciples began to praise God joyfully, with a loud voice, over all the powerful works which they had seen,
38 Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!«	38 saying: “Blessed is the king who has arrived in the name of the Lord! Peace in heaven and glory on high!”
39 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!«	39 And certain Pharisees within the crowd said to him, “Teacher, rebuke your disciples.”
40 Ő azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«	40 And he said to them, “I tell you, that if these will keep silent, the stones themselves will cry out.”
41 Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:	41 And when he drew near, seeing the city, he wept over it, saying:
42 »Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől.	42 “If only you had known, indeed even in this your day, which things are for your peace. But now they are hidden from your eyes.
43 Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől.	43 For the days will overtake you. And your enemies will encircle you with a valley. And they will surround you and hem you in on every side.
44 Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.«	44 And they will knock you down to the ground, with your sons who are in you. And they will not leave stone upon stone within you, because you did not recognize the time of your visitation.”
45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.	45 And entering into the temple, he began to cast out those who sold in it, and those who bought,
46 Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek« .	46 saying to them: “It is written: ‘My house is a house of prayer.’ But you have made it into a den of robbers.”
47 Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek,	47 And he was teaching in the temple daily. And the leaders of the priests, and the scribes, and the leaders of the people were seeking to destroy him.
48 de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.	48 But they could not find what to do to him. For all the people were listening to him attentively.