Evangélium Lukács szerint 19

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.	1 And Jesus entered and passed through Jericho.
2 Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,	2 And, behold, there was a man named Zacchaeus, which was the chief among the publicans, and he was rich.
3 szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.	3 And he sought to see Jesus who he was; and could not for the press, because he was little of stature.
4 Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.	4 And he ran before, and climbed up into a sycomore tree to see him: for he was to pass that way.
5 Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«	5 And when Jesus came to the place, he looked up, and saw him, and said unto him, Zacchaeus, make haste, and come down; for to day I must abide at thy house.
6 Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.	6 And he made haste, and came down, and received him joyfully.
7 Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!«	7 And when they saw it, they all murmured, saying, That he was gone to be guest with a man that is a sinner.
8 Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.«	8 And Zacchaeus stood, and said unto the Lord; Behold, Lord, the half of my goods I give to the poor; and if I have taken any thing from any man by false accusation, I restore him fourfold.
9 Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.	9 And Jesus said unto him, This day is salvation come to this house, forsomuch as he also is a son of Abraham.
10 Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«	10 For the Son of man is come to seek and to save that which was lost.
11 Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.	11 And as they heard these things, he added and spake a parable, because he was nigh to Jerusalem, and because they thought that the kingdom of God should immediately appear.
12 Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.	12 He said therefore, A certain nobleman went into a far country to receive for himself a kingdom, and to return.
13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ‘Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!’	13 And he called his ten servants, and delivered them ten pounds, and said unto them, Occupy till I come.
14 Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ‘Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!’	14 But his citizens hated him, and sent a message after him, saying, We will not have this man to reign over us.
15 Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.	15 And it came to pass, that when he was returned, having received the kingdom, then he commanded these servants to be called unto him, to whom he had given the money, that he might know how much every man had gained by trading.
16 Jött az első, és azt mondta: ‘Uram, a mínád tíz mínát hozott.’	16 Then came the first, saying, Lord, thy pound hath gained ten pounds.
17 Erre azt mondta neki: ‘Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.’	17 And he said unto him, Well, thou good servant: because thou hast been faithful in a very little, have thou authority over ten cities.
18 Jött a második is, és így szólt: ‘Uram, a mínád öt mínát nyert.’	18 And the second came, saying, Lord, thy pound hath gained five pounds.
19 Ennek is azt mondta: ‘Uralkodj öt város felett.’	19 And he said likewise to him, Be thou also over five cities.
20 Aztán jött a következő, és így szólt: ‘Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben,	20 And another came, saying, Lord, behold, here is thy pound, which I have kept laid up in a napkin:
21 mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.’	21 For I feared thee, because thou art an austere man: thou takest up that thou layedst not down, and reapest that thou didst not sow.
22 Azt mondta neki: ‘A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.	22 And he saith unto him, Out of thine own mouth will I judge thee, thou wicked servant. Thou knewest that I was an austere man, taking up that I laid not down, and reaping that I did not sow:
23 Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?’	23 Wherefore then gavest not thou my money into the bank, that at my coming I might have required mine own with usury?
24 Majd így szólt az ott állókhoz: ‘Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’	24 And he said unto them that stood by, Take from him the pound, and give it to him that hath ten pounds.
25 Azok így szóltak: ‘Uram, annak már tíz mínája van.’	25 (And they said unto him, Lord, he hath ten pounds.)
26 Mondom nektek: ‘Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.	26 For I say unto you, That unto every one which hath shall be given; and from him that hath not, even that he hath shall be taken away from him.
27 Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!’«	27 But those mine enemies, which would not that I should reign over them, bring hither, and slay them before me.
28 Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.	28 And when he had thus spoken, he went before, ascending up to Jerusalem.
29 Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát	29 And it came to pass, when he was come nigh to Bethphage and Bethany, at the mount called the mount of Olives, he sent two of his disciples,
30 ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.	30 Saying, Go ye into the village over against you; in the which at your entering ye shall find a colt tied, whereon yet never man sat: loose him, and bring him hither.
31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’«	31 And if any man ask you, Why do ye loose him? thus shall ye say unto him, Because the Lord hath need of him.
32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.	32 And they that were sent went their way, and found even as he had said unto them.
33 Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?«	33 And as they were loosing the colt, the owners thereof said unto them, Why loose ye the colt?
34 Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.«	34 And they said, The Lord hath need of him.
35 És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust.	35 And they brought him to Jesus: and they cast their garments upon the colt, and they set Jesus thereon.
36 Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat.	36 And as he went, they spread their clothes in the way.
37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.	37 And when he was come nigh, even now at the descent of the mount of Olives, the whole multitude of the disciples began to rejoice and praise God with a loud voice for all the mighty works that they had seen;
38 Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!«	38 Saying, Blessed be the King that cometh in the name of the Lord: peace in heaven, and glory in the highest.
39 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!«	39 And some of the Pharisees from among the multitude said unto him, Master, rebuke thy disciples.
40 Ő azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«	40 And he answered and said unto them, I tell you that, if these should hold their peace, the stones would immediately cry out.
41 Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:	41 And when he was come near, he beheld the city, and wept over it,
42 »Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől.	42 Saying, If thou hadst known, even thou, at least in this thy day, the things which belong unto thy peace! but now they are hid from thine eyes.
43 Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől.	43 For the days shall come upon thee, that thine enemies shall cast a trench about thee, and compass thee round, and keep thee in on every side,
44 Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.«	44 And shall lay thee even with the ground, and thy children within thee; and they shall not leave in thee one stone upon another; because thou knewest not the time of thy visitation.
45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.	45 And he went into the temple, and began to cast out them that sold therein, and them that bought;
46 Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek« .	46 Saying unto them, It is written, My house is the house of prayer: but ye have made it a den of thieves.
47 Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek,	47 And he taught daily in the temple. But the chief priests and the scribes and the chief of the people sought to destroy him,
48 de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.	48 And could not find what they might do: for all the people were very attentive to hear him.